Pontlista

Miért nézelődsz, ha úgyis belül hordod „világodat”?

A csend a benső élet őrzője.

Kikapcsolódás. – Szükséged van kikapcsolódásra…! Járj nyitott szemmel, nehogy bármiről is lemaradj, vagy szinte teljesen csukd be szemed, ha rövidlátátásod megköveteli...

Csukd be szemed egészen! Élj benső életet: akkor sosem látott színben és formában fognak eléd tárulni egy új és jobb világ csodái. Istennel fogsz beszélgetni… megismered gyarlóságod… és megistenülsz… Megistenülve fogsz Atyád elé lépni, aki az emberek igaz testvérévé tesz majd téged.

A hó minden növényt befedett. – A szántóföld ura mégis derűsen jegyezte meg: „most legalább befelé nőnek.”

– Erről eszembe jutottál te, aki tehetetlenségbe kényszerülsz...

– Mondd csak, te is befelé növekedsz?

Add át magad minden nap legalább egy pár perc erejéig az áldott magánynak: benső életednek nagy szüksége van rá.

Szedd össze magad. – Önmagadban keresd Istent, és hallgass rá.

Unatkozol? – Persze, mert érzékszerveid éberek, lelked azonban alszik.

Kicsapongás. – Mindegy is neked, milyen tócsával oltod érzékszerveid és képességeid szomját. – Következésképp bizonytalan léptekkel, megosztott figyelemmel, szendergő akarattal, éber érzékiséggel jársz-kelsz.

– Ha keresztény életet akarsz élni, tartsd magad egy szigorú tervhez. Tetteid csak így nyerhetnek értelmet.