Pontlista

A Sátán „non serviam” kijelentése túlságosan is eredményes volt. – Nem érzed magadban a meghívást, hogy mindennapos imáidban és tetteidben így kiálts: „serviam ” – szolgálni foglak, hűséges leszek hozzád –, hogy az engedetlenség hangzavarával szemben még nagyobb eredményeket érj el?

Jól van. És? – Nem értem, hogyan vonhatod ki magadat a lelkek szolgálatából – hacsak nem rejtett gőgöd miatt, hogy tökéletesnek gondolod magad. Isten tüze vonzott magához, az Ő fénye és melege lelkesít, gyarló eszközei azonban néha füstöt termelnek.

Koszos, földre hullott porszem vagy. – Még ha a Szentlélek lehelete a földi dolgok fölé is emel, hogy az igazság tükrében arany csillogásba borítsa nyomorúságodat, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.

Már egy pillanatnyi büszkeség is visszaránthat a porba. Fény helyett újra sár lennél.

Büszke vagy? Te? – Mire?

Büszkeség? – Mire is vagy büszke? Talán néhány év, vagy csak néhány nap kérdése, de hamarosan bűzlő hulla leszel. Kukacok, rossz szagú nedvek, koszos gyolcskendők… Senki nem fog rád emlékezni.

Büszkeséged miatt történt. – Már azt kezdted hinni, hogy egyedül mindenre képes vagy. – Egy pillanatra elhagyott az Úr, és rögtön fejjel mentél a falnak. – Légy alázatos, és nem marad el az Ő különleges segítsége.

Keresztény úriember – hisz annak tartod magad –, látom, szentképeket csókolgatsz, imákat mormolsz, könyörögsz az Egyház ellenségeiért, sőt még szentségekhez is járulsz, ellenben nem látom, hogy áldozatot hoznál, hogy kitérnél a világias beszélgetések elől (a világias helyett más jelzőt is használhatnék), hogy nagylelkű lennél a rászorulókkal vagy akár Krisztus Egyházával szemben, hogy elviselnéd testvéreid gyengeségét, hogy a közös jó érdekében legyőznéd büszkeséged, hogy levetkőznéd makacs önzésedet, és még sorolhatnám…

Látom… – Nem látom… – Azt állítod… keresztény úriember vagy? – Mennyire nem ismered te Krisztust!

„Deo omnis gloria.” – Minden dicsőség Istené. – Ezzel megvalljuk, hogy senkik vagyunk. Jézus a minden. Mi nélküle semmit, de semmit nem érünk.

Dicsekvésünk hamis dicsőség, lopás, istenkáromlás: az „én” nem mutatkozhat sehol.

Nálam nélkül semmit sem tehettek, mondta az Úr. – Azért mondta, hogy te és én ne könyveljük el magunkénak az ő sikereit. – „Sine me, nihil…!”

Hogyan pazarolhatod az isteni elme szikráját – értelmedet – olyan dolgokra, melyek nem az Úr dicsőségét szolgálják?

Értéktelen, sőt gyűlöletes lenne életünk, ha nem Isten megdicsőítése lenne a célja.