Pontlista

Jótékony az üldöztetés szele. – Mit is veszíthetünk? Csak az vész el, ami már úgyis elveszett. – Míg a vihar nem csavarja ki gyökerestül a fát – és az Egyház fáját nincs olyan hurrikán, amely kicsavarhatná helyéből –, csak az elszáradt faágak törnek le. Azok meg jó is, hogy letörnek…

Valóban rosszul bánt veled az az ember, de te nem bántál-e rosszabbul Istennel?

Jézus, bármerre jártál, senki sem maradhatott közömbös. – Téged csak szeretni vagy gyűlölni lehet.

Csodálkozhatok-e akkor azon, ha egy téged követő apostoli férfiú – aki egy másik Krisztus! – hasonló utálatot vagy szeretetet tapasztal kötelessége teljesítése során?

Már megint: ezt írták, azt mondták… pro és kontra nyilatkoztak… jó szándék, rossz szándék vezérelte őket… Elhallgatás, rágalom, dicshimnusz és rajongás… ostoba vád és igaz megállapítás…

– Hogy lehetsz ennyire oktalan? Miért foglalkozol szélmorajjal, ciripeléssel, tehénbőgéssel, röfögéssel, nyerítéssel, mikor Isten szeretetében megrészegült fejjel és szívvel, egyenes úton haladsz célod felé…?

Ráadásul… hiába próbálod elcsendesíteni ezeket a zajokat, csak az idődet fecséreled.

Nem rejtették véka alá véleményüket: fájt neked, hisz ráadásul váratlanul ért támadásuk.

Természetfeletti válaszod legyen a megbocsátás – sőt, a bocsánatkérés –, és használd ki a lehetőséget, hogy elszakadj a teremtményektől.

A szenvedés, a megvetettség… a Kereszt idején gondolj arra, mi ez ahhoz képest, amit érdemelnél.

Viszontagságok közt hánykolódsz? – Megpróbáltatások gyötörnek? Ízlelgesd magadban e határozott, férfias imádságot:

„Teljesedjen be mindenek felett és magasztaltasson fel mindörökké Isten igazságos és szeretetre méltó akarata. – Ámen. – Ámen.”

Biztosíthatlak, hogy békére lelsz.

Rövid álom e földi szenvedés… – Örvendj, hisz Istened-Atyád nagyon szeret téged, és amennyiben nem gördítesz akadályt útjába, e rossz álom után boldog ébredéssel ajándékoz meg téged.

Fáj neked, hogy nem köszönték meg a segítséged. – Válaszolj nekem e két kérdésre: talán te elég hálát mutatsz Krisztus felé? Csak nem a földi jutalom reményében tetted meg ezt a szívességet?

Nem értem, min csodálkozol annyira. – Mindig is kevés logika volt Krisztus ellenségeiben. Lázár feltámasztása után például az lett volna a logikus, ha megadják magukat, és megvallják Jézus istenségét, de nem ez történt, sőt, azt mondták: öljük meg az élet adóját!

Ma ugyanez történik.

A harc és megpróbáltatások idején, amikor a „jók” akadályt gördítenek utadba, emeld fel apostoli szívedet: hallgasd meg Jézusnak a mustármagról és a kovászról szóló történetét. – Kérd Őt: „edissere nobis parabolam” – magyarázd meg nekem a példabeszédet.

Az eljövendő győzelem láttán szíved meg fog telni örömmel: az ég madarai otthonra lelnek majd most indult apostoli munkádban, sőt a kovászból is kenyér lesz egyszer.

Ha a viszontagságok megtörik lelkesedésed, örömöd és békéd odalesz. Így fennáll a veszélye, hogy lelki hasznod sem lesz a nehézségekből.