Pontlista

„Annyira befolyásol a környezet!” – mondtad. – Igazat kellett neked adnom. Ezért fontos, hogy jó képzésben részesüljetek, és így természetes módon tudjatok hatást gyakorolni környezetetekre, „tónust” adva a társadalomnak, mellyel együtt éltek.

– Ha elsajátítod ezt a lelkületet, biztos vagyok benne, hogy hasonlóan az első tanítványokhoz, akik ámulattal álltak Krisztus nevében végzett csodatetteik előtt, te is így fogsz szólni: „Nagy hatással vagyunk a környezetünkre!”

Azt mondod, könnyen tévútra kerül az ember ilyen környezetben? – Lehetséges, de éppen ezért vannak az Őrangyalok, nem igaz?

Mondd csak… nincs ott egy-két olyan ember, aki megérthetne minket?

Milyen lealacsonyító és… undorító beszélgetéseket folytatnak! – Mégis együtt kell élned velük az irodában, az egyetemen, a műtőben… a világon.

Ha szépen kéred őket, hogy hallgassanak el, kigúnyolnak. – Ha rosszallóan nézel rájuk, még kitartóbbak a témában. – Ha faképnél hagyod őket, folytatják.

A megoldás a következő: először is bízd őket Istenre és vezekelj értük, aztán nézz férfiasan a szemükbe, és alkalmazd a „csúnya szavak apostolkodását”. – Majd, ha találkozunk, adok pár ötletet.

„Igazság szerint nem kell ahhoz hősnek lenni (sem különcnek, sem álszentnek) – mondtad nekem –, hogy az állhatatos lelkület megőrzése érdekében az ember elkerüljön bizonyos helyzeteket.” – És hozzátetted: „Mindaddig, míg az ön által adott normák szerint élek, nem foglalkozom környezetem ostoba cselvetéseivel, sőt, akkor aggódnék, ha pont e kicsinységek aggasztanának.” – Nagyszerű!