Pontlista

Megnevettettél imáddal, te… türelmetlen. – Azt mondtad: „Nem akarok megöregedni, Jézus… Annyit kellene akkor még várnom, hogy láthassalak! És talán a szívem sem égne már akkora tűzzel. Túl késő lenne a találkozáshoz. Most hevesebb lenne egyesülésünk, hisz ma még ifjú szívvel szeretlek!”

Jézus nem „osztozkodik”: Ő mindenedet akarja.

Nem vagy hajlandó alávetni magad Isten akaratának… Inkább fejet hajtasz akármelyik kis teremtmény szeszélye előtt.

Egyszerűen nem fér a fejembe: ha Isten önmagát adja neked, miért ragaszkodsz annyira a teremtményekhez?

Eltékozlod gyöngédséged. – Persze gyakorold mindig a felebaráti szeretetet, de – jól figyelj, apostoli lélek – az a másik érzés, melyet maga az Úr helyezett szívedbe, egyedül Krisztusé. – Ráadásul, ha emlékszel, akárhányszor elhúztad szíved hét fontos retesze közül valamelyiket, természetfeletti látóhatárodon mindig megjelent a kétség felhője… Ilyenkor tiszta szándékod ellenére is felteszed magadnak a kérdést: nem voltak túlzóak szeretetmegnyilvánulásaim?

Mi a helyzet a szíveddel? – Ne nyugtalankodj: a szentek – akik ugyanolyan hétköznapi emberek voltak, mint te vagy én – ugyancsak küzdöttek természetes hajlamaikkal. Ha nem így lenne, nem lett volna nagy érdemük abban, hogy „természetfeletti” válaszként szívüket – testüket és lelküket – Istennek, és nem egy teremtménynek adták oda.

Tehát, ha egyszer megláttad az utat, szerintem a szív gyengesége már nem jelenthet akadályt az eltökélt és „igazán szerelmes” szív számára.

Az isteni Szeretet… igazán megér egy szerelmet!

A barátság kincs. – Így hát… egy Barátot! Hisz ahol a kincsed, ott a szíved is.

Jó gyermek, sokszor mondogasd Jézusnak a nap folyamán: szeretlek, szeretlek, szeretlek…