Pontlista

Igyuk ki utolsó cseppig a fájdalom kelyhét e szegény földi életben. – Mit nekünk tíz, húsz vagy akár ötven évnyi szenvedés, ha egyszer miénk lehet a menny örökre, örökre… örökre?

– Sőt, jobb, ha nem „propter retributionem” – a jutalom kedvéért – szenvedünk. Miért ne vállalnánk a fájdalmat, ha az engesztelés lelkületével megélt szenvedés tetszik az Úrnak, és egyesülve vele a Kereszten vigaszt jelenthetünk számára? Egyszóval miért ne vállalnánk a szenvedést Isten iránti Szeretetből?

Az a Krisztus, akit te szemed homályos tükrén keresztül látsz, nem Jézus, legfeljebb egy szánalmas utánzata… – Tisztulj meg. Az alázat és a bűnbánat vegye le a hályogot a szemedről, hogy a Szeretet tiszta fényének ragyogásában tökéletessé váljék látásod. Akkor végre a benned élő kép tényleg Ő lesz!

Mennyire irtóznak az emberek a vezekléstől! Pedig, ha ugyanazt, amivel a világ előtt akarnak tetszelegni, megtisztult szándékkal Istenért tennék… hányan válhatnának szentté!

Hogy mi a bűnbánat célja? Jóvátétel, engesztelés, kérés, hálaadás, lelki fejlődés útja: érted, értem, a többiekért, a családodért, az országodért, az Egyházért… És még ezernyi célja van.

Ne szomorodj el, ha csak bosszankodva tudsz eleget tenni apró kéréseinek. – Fogsz te még mosolyogni…

Vagy tán nem látod, milyen kedvetlenül adja a gyermek apja kezébe az édességet, mikor az próbára akarja tenni? – De odaadja: a szeretet győzedelmeskedik.

Egy apró szúrás. – Még egy. És még egy. – Bírd ki, fiam! Nem látod, hogy kicsinységed miatt életed során – kis utadon – csak ezeket az apró kereszteket tudod felajánlani?

Ráadásul figyeld meg, mekkora halom lesz a sok keresztből – az apró szúrásokból!

Végül is, gyermek, valami nagyszerű dolgot viszel véghez: Szeretsz.