Pontlista

Azt állítod, barátod gyakran járul szentségekhez, tiszta életet él és jó tanuló, mégsem fogékony arra, amit mondasz: amint áldozathozatalról vagy apostolkodásról beszélsz neki, elszomorodva távozik.

Ne aggódj emiatt. – Nem a te kudarcod. Pontosan az történik, amiről az Evangélista is beszámol: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és add oda a szegényeknek” (áldozat)… „azután jöjj, kövess engem” (apostoli munka).

Az ifjú is „abiit tristis” – szomorúan ment el: nem akarta viszonozni a kegyelmet.

Apostoli lélek, tóba esett kő vagy tieid körében. – Szavaid és példád által indíts útjára egy gyűrűt… majd még egyet… és újfent egyet… Egyre nagyobbak lesznek.

Érted már küldetésed nagyságát?

Ne legyenek ellenségeid. – Csak barátaid legyenek: jobbodon álljanak, akik jók voltak vagy jók akartak lenni hozzád, balodon pedig akik ártottak vagy ártani akartak neked.

Egyetértek: nagyobb szolgálatot tehetsz azzal, ha családias, baráti vagy négyszemközti bizalmas beszélgetést folytatsz, mint ha nyilvános helyről szónokolsz ezernyi ember előtt.

Amikor azonban szónokolni kell, szónokolj.

Igaz, hogy visszafogott apostoli tevékenységedet „csendes, de tevékeny missziónak” neveztem. – Nem vonom vissza szavaimat.

Jónak tartom, hogy így tiszteled az első keresztényeket. Mindent meg fogok tenni, hogy erősítselek ebben, hogy úgy, mint ők, te is minden nap egyre nagyobb lelkesedéssel végezd hatékony, bár visszafogott és bizalmas apostoli tevékenységedet.

Ne mondd, hogy nem tudod, mit mondj „visszafogott és bizalmas apostolkodásod” megvalósítása során. – A zsoltárossal együtt állítom neked: „Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa” – az Úr hathatós szavakat ad apostolai ajkára.

Jól időzített szavaid, melyekkel megerősíted bizonytalankodó barátodat, a célzott beszélgetés, melyet a megfelelő pillanatban kezdeményeztél, a szakmai tanács, mellyel segíted egyetemi munkáját, és tapintatos tapintatlanságod, mely révén új és váratlan horizontokat nyitsz meg lelkesedése számára: mindez a „bizalom apostolkodása”.

Az „étkezés apostolkodása”: a Pátriárkák ősi vendégszeretete a betániai testvéri szeretettel párosul. – Amikor így apostolkodunk, mintha Jézus ülne az asztalfőn, akárcsak Lázár házában.

Az ünnepeket és a népszokásokat újból kereszténnyé kellene tenni. – Sürgősen el kellene kerülnünk, hogy a nyilvános szórakozásnak csak bugyuta vagy pogány formái legyenek.

Kérd az Urat, hogy legyen, aki részt vesz e sürgős misszióban, melynek azt a nevet adhatnánk, hogy a „szórakozás apostolkodása”.

Csak dicsérni tudod a „levélírás apostolkodását”. – Azt írod: „Nem könnyű olyan dolgokkal teleírni a papírt, melyek hasznára válhatnak a címzettnek. Akárhányszor nekiülök, mindig az Őrangyalomhoz fordulok, hogy segítsen bölcsen megírnom a levelet. És még ha csupa ostobaságot is hordok össze, senki nem foszthat meg engem – sem őt – azoktól a percektől, amikor címzettem lelkének legégetőbb szükségleteiért imádkoztam”.

„Megmagyarázhatatlan szomorúság ült rajtam, mikor eljutott hozzám levele, ahogy azonban a többiek munkájáról olvastam, lelkesedésem azonnal visszatért.” – És egy másik: „Segítenek levelei és testvéreimről szóló beszámolói. Mint egy örömteli álom a minket körülvevő valóságban…” – És még egy: „Mily nagy öröm minden egyes levél, és a tudat, hogy barátaim barátja lehetek!” – És még megannyi üzenet: „Levelet kaptam, és rögtön elszégyelltem magam, hisz belőlem hiányzik az ő lelkületük.”

Ugye milyen hatékony a „levélírás apostolkodása”?