Pontlista

Milyen kedvesen felnevettél, mikor azt tanácsoltam, helyezd ifjú éveidet Szent Rafael oltalma alá! Persze viccelődve hozzáfűztem: hogy mint a fiatal Tóbiás, te is szent házasságra léphess egy jó, szép és gazdag hölggyel.

És mennyire elgondolkodtál, mikor azzal folytattam intelmeimet, hogy bízd magad a fiatal János apostolra is: hátha az Úr többre hív.

Elismered, hogy nyomorult vagy. Igaz is. – Isten ennek ellenére – sőt, pont ezért – téged választott.

– Ő mindig haszontalan eszközöket választ: így válik nyilvánvalóvá, hogy a „mű” az övé.

– Tőled csak engedelmességet vár.

Akár arany, akár acél, akár ezüst, akár vas… akár nagy, akár kicsi, akár finom, akár durva, de légy eszköz!

– Mind hasznos. Mindegyiknek megvan a saját rendeltetése, akárcsak a kéziszerszámok esetében: ki merné állítani, hogy az ácsfűrész kevésbé hasznos a sebészkésnél?

– Annyi csak a dolgod, hogy eszköz légy.

Jól van. És? – Nem értem, hogyan vonhatod ki magadat a lelkek szolgálatából – hacsak nem rejtett gőgöd miatt, hogy tökéletesnek gondolod magad. Isten tüze vonzott magához, az Ő fénye és melege lelkesít, gyarló eszközei azonban néha füstöt termelnek.

Tennivaló… az mindig van. – Nem rozsdásodhatnak be az eszközök. – A penész és a rozsda ellen is vannak normák. – Csak be kell tartani őket.

„Nonne hic est fabri filius? Nonne hic est faber, filius Mariae?” – Nem az ács fia ez? Nem az ács ez, Mária fia?

– Valószínűleg rólad is ilyeneket beszélnek. Mikor „végleg” elköteleződsz Isten akarata mellett, és eszközzé akarsz válni, csodálat és gúny keveredik az emberek hangjába: Nem ő az, aki…?

– Ne szólj semmit. Tetteid majd igazolják küldetésedet.

Isten embere, most, hogy átadtad magad neki, kérj tőle új életet, „új pecsétet”, hogy még nagyobb hitelt nyerjen szolgálatod.