Pontlista

Ne bánd, ha azt állítják, erős benned az összetartozás szelleme. Hát mit akarnak? Egy törékeny eszközt, mely markukban darabjaira hullik szét?

Elismered, hogy nyomorult vagy. Igaz is. – Isten ennek ellenére – sőt, pont ezért – téged választott.

– Ő mindig haszontalan eszközöket választ: így válik nyilvánvalóvá, hogy a „mű” az övé.

– Tőled csak engedelmességet vár.

Miért takargatod szíved zugait? – Míg nem adod át magad teljesen, hiába próbálod Őt eljuttatni másokhoz.

– Silány eszköz vagy.

Akár arany, akár acél, akár ezüst, akár vas… akár nagy, akár kicsi, akár finom, akár durva, de légy eszköz!

– Mind hasznos. Mindegyiknek megvan a saját rendeltetése, akárcsak a kéziszerszámok esetében: ki merné állítani, hogy az ácsfűrész kevésbé hasznos a sebészkésnél?

– Annyi csak a dolgod, hogy eszköz légy.

Jól van. És? – Nem értem, hogyan vonhatod ki magadat a lelkek szolgálatából – hacsak nem rejtett gőgöd miatt, hogy tökéletesnek gondolod magad. Isten tüze vonzott magához, az Ő fénye és melege lelkesít, gyarló eszközei azonban néha füstöt termelnek.

Tennivaló… az mindig van. – Nem rozsdásodhatnak be az eszközök. – A penész és a rozsda ellen is vannak normák. – Csak be kell tartani őket.

Engedelmeskedjetek, akárcsak a festő kezében az ecset, amely nem tanakodik azon, hogy vajon mit miért csinál. Biztosak lehettek benne, hogy sosem fognak tőletek olyat kérni, ami nem jó, és ami nem szolgálja Isten dicsőségét.

Azt mondod, minden mindegy? – Ez önbecsapás. Ha rákérdeznék olyan emberekre vagy vállalkozásokra, melyekbe Isten nevében szívedet-lelkedet beletetted, heves válaszodból rögtön látnám, hogy sajátjaidnak tekinted őket.

Nem igaz, hogy neked minden mindegy, csak kimerültél… és több időt kell magadra szánnod: az önmagadra fordított idő is befektetés, ugyanis végső soron te magad vagy a munkád eszköze.

Úgy hallottam, könnyen ráveszed az embereket, hogy kövessék utadat.

Adj hálát Istennek ezért a talentumért: eszközzé lettél, hogy eszközökre lelj!