Pontlista

Ne mondd, hogy „ilyen a természetem, ilyen a jellemem…” Épp, hogy nincs jellemed. Légy férfi – „esto vir”.

Ütközik jellemed másokéval… Ez természetes, hisz te sem vagy aranyból, hogy mindenki szeressen.

Ráadásul a másokkal való kapcsolatban fellépő súrlódások nélkül hogyan is veszíthetné el jellemed a sarkokat, éleket és nyúlványokat – tökéletlenségeit és hibáit –, hogy a szeretet és a tökéletesség révén rendezetté és simává váljon?

Ha saját jellemed, és a veled élőké is édes, porhanyós habcsók lenne, nem szentelődnél meg.

Légy kemény. – Légy férfias. – Légy ember. – És végül: légy angyal…

Igaz vajon, hogy nem emberek, csak hasak élnek a földön? – Nem hiszem. Én nem hiszem.

Ha nem vagy a magad ura, bármekkora hatalommal is bírjál, birtokaidat látva csak szomorúan felnevetek.

Ne akarj azon a magas épületen lévő aranyozott szélkakashoz hasonlítani: bármennyire is csillog, bármennyire is ágaskodik, nem miatta áll az épület.

– Bárcsak egy régi alapkő lennél a föld mélyén, melyet senki nem lát, mégis biztosan tartanád a házat.