Pontlista

Vésd eszedbe, és napod során sokszor, lassan ismételgesd a szavakat, melyek imádságod során megsebeztek.

Elmondásod szerint mintha egy pontatlan óra lennél, amely mindig rosszkor csörög: az imára kijelölt időben hidegség, szárazság lesz úrrá rajtad, ellenben amikor a legkevésbé várnád – az utcán, napi teendőid közepette, a város lármás forgatagában vagy akár szorgalmas munkavégzésed csendjében – azon kapod magad, hogy imádkozol… Vajon tényleg nem időszerű? Használd ki órád váratlan csörgéseit is. – A lélek ott fúj, ahol akar.

Madrid háborús frontja. Mintegy húsz katonatiszt beszélget nemes és vidám bajtársi hangulatban. Felcsendül egy dal, majd még egy.

A barna bajszú fiatalember csak az elsőt hallotta:

Megosztott szívek nem,

nekem nem kellenek;

ha az enyémet adom,

bizony az egészet átadom.

„Mennyire vonakodom attól, hogy teljesen átadjam a szívemet!” – Imádsága széles és biztos mederre lelő vízként tört felszínre.

Egy imádságos lélek szavai: Jézus legyen igyekezetünk célja, szerelmünk tárgya, beszédünk témája, cselekedeteink mintája.

Láttad már valaha, hogyan mondanak köszönetet a gyermekek? – Utánozd őket. Akár siker, akár megpróbáltatás ér, úgy fordulj Jézushoz, ahogy ők: „Milyen jó vagy! Milyen jó…!”

Ha igazi átéléssel ismételgeted e mondatot, már a gyermekség útján jársz, amely örömök és könnyek árán, de mérhetetlen Szeretetben vezet el a békéhez.