Pontlista

Miért pazarolod az Istentől kapott időt és energiát? Ne dobáld meg az ugató kutyákat. Rájuk se hederíts.

Kergess el minden aggályt, mely békétlenné tesz. – Nem Istentől való, ami megfoszt békédtől.

Isten látogatásakor rá fogsz érezni a köszöntésében rejlő igazságra: a békémet adom nektek… a békémet hagyom rátok… a béke legyen veletek… Béke a viszontagságok közepette.

Gyakran emeld hálával szívedet Istenhez a nap folyamán. – Köszönd meg, hogy megajándékoz. – Hogy megaláztak. – Hogy megadta, vagy nem adta meg, amire szükséged van.

Köszönd meg, hogy Édesanyját, aki a te Anyád is, csodálatosnak teremtette. – Hogy megteremtette a Napot és a Holdat, az állatokat és a növényeket. – Köszönd meg, hogy azt az embert ékesszólónak, téged pedig szűkszavúnak teremtett…

Adj hálát mindenért, mert minden, amit teremtett, az jó.

Háború! – Azt állítod, a háború természetfeletti értelmét nem ismeri a világ: a háború értünk van…

– A háború a könnyű út legnagyobb akadálya. – Végül mégis meg kell, hogy szeressük, akárcsak a szerzetes az önsanyargatást.

Az bizony kudarc volt. Szerencsétlenség. Nem a mi lelkületünk szerint cselekedtél. – De jól tudod, természetfeletti szemléletmóddal a végkifejlet (Győzelem vagy vereség? Mindegy is!) mindig csak a siker lehet.

A világ összes hatalma összefogott ellened? Mit számít? Te csak menj előre!

– Ismételd a zsoltár szavait: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem – kitől kellene félnem? »Si consistant adversum me castra, non timebit cor meum« – Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem.”

Valóban rosszul bánt veled az az ember, de te nem bántál-e rosszabbul Istennel?

Jézus, bármerre jártál, senki sem maradhatott közömbös. – Téged csak szeretni vagy gyűlölni lehet.

Csodálkozhatok-e akkor azon, ha egy téged követő apostoli férfiú – aki egy másik Krisztus! – hasonló utálatot vagy szeretetet tapasztal kötelessége teljesítése során?

Már megint: ezt írták, azt mondták… pro és kontra nyilatkoztak… jó szándék, rossz szándék vezérelte őket… Elhallgatás, rágalom, dicshimnusz és rajongás… ostoba vád és igaz megállapítás…

– Hogy lehetsz ennyire oktalan? Miért foglalkozol szélmorajjal, ciripeléssel, tehénbőgéssel, röfögéssel, nyerítéssel, mikor Isten szeretetében megrészegült fejjel és szívvel, egyenes úton haladsz célod felé…?

Ráadásul… hiába próbálod elcsendesíteni ezeket a zajokat, csak az idődet fecséreled.

Nem rejtették véka alá véleményüket: fájt neked, hisz ráadásul váratlanul ért támadásuk.

Természetfeletti válaszod legyen a megbocsátás – sőt, a bocsánatkérés –, és használd ki a lehetőséget, hogy elszakadj a teremtményektől.

A szenvedés, a megvetettség… a Kereszt idején gondolj arra, mi ez ahhoz képest, amit érdemelnél.

Viszontagságok közt hánykolódsz? – Megpróbáltatások gyötörnek? Ízlelgesd magadban e határozott, férfias imádságot:

„Teljesedjen be mindenek felett és magasztaltasson fel mindörökké Isten igazságos és szeretetre méltó akarata. – Ámen. – Ámen.”

Biztosíthatlak, hogy békére lelsz.