Pontlista

Gőgöd miatt nem győzöd le önmagad, és hiányzik belőled az önmegtagadó lelkület. – Azt mondod, bűnbánó életet élsz? Ne feledd, hogy a gőg és a bűnbánat megfér egymás mellett… – Mondd csak, miután elesel vagy észreveszed, hogy nem voltál elég nagylelkű, fájdalmat érzel, vagy inkább dühöngsz kicsinységed és gyengeséged miatt? – Mily távol állsz Jézustól, ha nincs benned alázat, még ha önmagad ostorozásából minden nap új rózsák is nyílnak…

„Keresztényként nagy a tartozásom Isten előtt! Sírva fakadtam a fájdalomtól, mikor szembesültem hálátlanságommal. »Mea culpa !«” – Jó, hogy tudatára ébredsz adósságodnak, de ne feledd, hogy könnyekkel és tettekkel tudod rendezni.

Lelkiismeret-vizsgálatod végén fejezd ki Szeretetedet – Szeretetből fakadó fájdalmadat – önmagad és minden ember bűnéért… – Ne feledd: gondoskodó Atyád elhengerített az utadból minden akadályt.

Nagy az én bánatom, amíg nem fájnak neked bocsánatos bűneid, hisz ez azt jelenti, hogy még nem léptél az igazi benső élet útjára!

Szeretetből fakadjon bűnbánatod. – Mert Ő jó. – Mert Ő a Barátod, aki Életét adta érted. – Mert mindened, amid van, neki köszönheted. – Mert annyira megbántottad… Mert Ő megbocsátott neked… Ő… neked!!

– Szeretetből fakadjanak bűnbánó könnyeid, gyermekem.

Ne feledd: a Fájdalom a Szeretet próbaköve.

Akaratunk a kegyelemmel együttműködve mindenható Isten előtt. – Látjuk, mennyi bántás éri Urunkat, de ha erős akarattal imádkozunk Jézushoz, amikor például a villamoson utazunk, és azt mondjuk neki, „Istenem, a szeretetnek és az engesztelésnek annyi gesztusát akarom tenni, ahány fordulatot tesz ennek a villamoskocsinak az összes kereke”, abban a pillanatban kívánságunk szerint valóban sikerült szeretnünk és engesztelnünk Jézust.

Ez az „ostobaság” része a lelki gyermekségnek. Az ártatlan gyermek és a gyermekét őrülten szerető apa örök párbeszédet folytat:

– Mondd, mennyire szeretsz? – A kicsiny gyermek szótagolva mutatja: Eny-nyi-re na-gyon!