Pontlista

Most is azt tanácsolom, hogy élj a szent „emberi ügyeskedés” eszközeivel, hogy Isten jelenlétében maradhass: ilyen a röpima, a szeretet és engesztelés cselekedetei, a lelki áldozás, egy-egy „pillantás” a Szűzanya képére…

A csend a benső élet őrzője.

A Feszületed. – Keresztény vagy, ezért mindenhova magaddal kellene hordanod, ki kellene tenned munkahelyi asztalodra, meg kellene csókolnod lefekvéskor és mikor felébredsz. Csókold meg akkor is, amikor szegény tested lelked ellen lázad.

Karácsonyi áhítat. – Nincs mit mosolyognom azon, hogy parafahegyeket emelsz és egyszerű agyagfigurákat helyezel az Istálló köré. – Gyermeknek mutatod magad, mégis most tűnsz nekem igazán férfinak.

Ne akarj azon a magas épületen lévő aranyozott szélkakashoz hasonlítani: bármennyire is csillog, bármennyire is ágaskodik, nem miatta áll az épület.

– Bárcsak egy régi alapkő lennél a föld mélyén, melyet senki nem lát, mégis biztosan tartanád a házat.

Azt írod: „annyira szeretnénk, hogy »ez« előrehaladjon és terjedjen, hogy vágyunk türelmetlenségbe csap át. Mikor kerül felszínre? Mikor töri át a gátat? Mikor lesz végre miénk a világ?”

És hozzáteszed: „vágyunk megvalósulhat, ha kérésünkkel szakadatlan ostromoljuk az Urat: ez az igazi időgazdálkodás.”

Megértem szenvedésed, mikor kényszerült tétlenségben szemléled a sok hátramaradt feladatot. – Szívedben elférne az egész világ, mégis meg kell elégedned egy egyszerű hivatali munkával.

Mikor lehetne mondani, hogy „fiat ”, ha nem most?