Pontlista

Szabadítsd meg szívemet, Jézus, az érzéki romlottság mocskos rétegeitől, hogy könnyen megérezzem és követhessem a Vigasztaló finom érintéseit.

Ha egy félredobott, értéktelen fakeresztre lelsz, melyen nincs Megfeszített, ne feledd, hogy ez a Kereszt a te Kereszted: a mindennapi, rejtett, dicstelen, vígasz nélküli Kereszt… mely várja, hogy rákerüljön a hiányzó Megfeszített: légy te az a Megfeszített.

Igyuk ki utolsó cseppig a fájdalom kelyhét e szegény földi életben. – Mit nekünk tíz, húsz vagy akár ötven évnyi szenvedés, ha egyszer miénk lehet a menny örökre, örökre… örökre?

– Sőt, jobb, ha nem „propter retributionem” – a jutalom kedvéért – szenvedünk. Miért ne vállalnánk a fájdalmat, ha az engesztelés lelkületével megélt szenvedés tetszik az Úrnak, és egyesülve vele a Kereszten vigaszt jelenthetünk számára? Egyszóval miért ne vállalnánk a szenvedést Isten iránti Szeretetből?

Hányan hagynák, hogy döbbent tömegek szeme láttára feszítsék őket keresztre! Közben ugyanezek az emberek képtelenek keresztény lelkülettel elszenvedni a hétköznapi élet apró szúrásait! – Gondolkodj, vajon melyik az igazi hőstett?

Jézus a szenvedés által teljesíti Atyja akaratát… Akkor te, aki teljesíteni akarod Isten Legszentebb Akaratát, és a Mester nyomdokaiban akarsz járni, panaszkodhatsz-e, ha útitársadul szegődik a szenvedés?

Magasztalj minden olyan – testi vagy lelki – fájdalmat, mely megtisztít és jutalmadul szolgál.

Mennyire megnemesítjük a fájdalmat, ha a lelki gazdálkodásban az őt megillető helyre (vezeklés) tesszük!

A szenvedés, a megvetettség… a Kereszt idején gondolj arra, mi ez ahhoz képest, amit érdemelnél.

Szenvedsz… de nem akarsz panaszkodni, pedig a panasz gyarló testünk természetes reakciója. Nyugodtan panaszkodj, míg akaratod megegyezik – most és mindig – Isten akaratával.

Amikor emberi vigasz nélkül maradsz, egyedül érzed magad, mintha csak egy vékony kötélen függnél egy sötét szakadék fölött. – Mintha senki nem hallaná sírásodat, segélykiáltásaidat.

Megérdemled ezt az elhagyatottságot. – Légy alázatos, ne keresd se önmagadat, se saját kényelmedet: ne csak elviseld, hanem szeresd is a Keresztet, és az Úr meghallgatja majd imáidat. – Érzékeid akkor megnyugszanak. – Szíved begyógyul. – Békére lelsz.

Ha alázatosan elfogadjuk Isten akaratát, elkerülhetetlenül örömre és békére lelünk: a Kereszt boldogságára. – Krisztus igája valóban édes, és terhe valóban könnyű.

A kicsiny lélek paradoxonjai. – Amikor Jézus világi sikerekkel ajándékoz meg, indulj meg az Ő jóságán és saját gyarlóságodon. Ha azonban olyan eseményeket küld, melyek a világ szemében szerencsétlenséget jelentenek, ujjongj, hisz Ő mindig azt adja, amire szükséged van. Ezek a Kereszt iránti szeretet legszebb órái.

Egy apró szúrás. – Még egy. És még egy. – Bírd ki, fiam! Nem látod, hogy kicsinységed miatt életed során – kis utadon – csak ezeket az apró kereszteket tudod felajánlani?

Ráadásul figyeld meg, mekkora halom lesz a sok keresztből – az apró szúrásokból!

Végül is, gyermek, valami nagyszerű dolgot viszel véghez: Szeretsz.

Annyit mondogattad már, hogy „Uram, Keresztet, Keresztet!”, hogy azt kell látnom, saját ízlésed szerint való keresztért könyörögsz.