Pontlista

Még mindig szükséged van a befolyásos emberek jóváhagyására, közelségére, vigasztalására, hogy Isten akarata szerint cselekedj?

– A befolyásos emberek sokszor ingatagok, neked azonban szilárdnak kell lenned. Légy hálás, ha segítenek, de zavartalanul folytasd munkádat, ha megvetnek.

Ne törődj velük. – Az „okosak” mindig is őrültségnek tartották Isten műveit.

– Merészen előre!

„Nonne hic est fabri filius? Nonne hic est faber, filius Mariae?” – Nem az ács fia ez? Nem az ács ez, Mária fia?

– Valószínűleg rólad is ilyeneket beszélnek. Mikor „végleg” elköteleződsz Isten akarata mellett, és eszközzé akarsz válni, csodálat és gúny keveredik az emberek hangjába: Nem ő az, aki…?

– Ne szólj semmit. Tetteid majd igazolják küldetésedet.

A diszkréció… a finomlelkűség jele. – Nem érzel nyugtalanságot, belső zavart, amikor családod nemes és hétköznapi ügyei a család melegéből a hideg nyilvánosság elé kerülnek?

Ne akard, hogy „megértsenek.” – Gondviselésszerű, hogy most értetlenkednek, hisz így áldozatod titokban maradhat.

Sokan vannak – még szentek is –, akik nem értik életutadat. – Ne is próbáld nekik elmagyarázni, hisz csak az idődet vesztegetnéd, és teret adnál az indiszkréciónak.

Már megint: ezt írták, azt mondták… pro és kontra nyilatkoztak… jó szándék, rossz szándék vezérelte őket… Elhallgatás, rágalom, dicshimnusz és rajongás… ostoba vád és igaz megállapítás…

– Hogy lehetsz ennyire oktalan? Miért foglalkozol szélmorajjal, ciripeléssel, tehénbőgéssel, röfögéssel, nyerítéssel, mikor Isten szeretetében megrészegült fejjel és szívvel, egyenes úton haladsz célod felé…?

Ráadásul… hiába próbálod elcsendesíteni ezeket a zajokat, csak az idődet fecséreled.

A szenvedés, a megvetettség… a Kereszt idején gondolj arra, mi ez ahhoz képest, amit érdemelnél.