Pontlista

Nem vagy egy erős jellemű ember: mindenbe bele akarod ütni az orrod! – Minden fogásban te akarsz lenni a só… Ne vedd zokon, hogy kimondom: nem vagy alkalmas arra, hogy só legyél. Képtelen vagy szétmorzsolódni, hogy észrevétlen maradj.

Hiányzik belőled az áldozatos lelkület, annál több azonban benned a kíváncsiság és a magamutogatás.

Megválogatott szavaid, a visszafojtott gúny, a számodra terhes emberek felé küldött kedves mosolyod, az igazságtalan vádakkal szembeni hallgatásod, a tolakodó és zavaró személyekkel folytatott jóságos párbeszéded, elnéző viselkedésed a veled lakók bosszantó és kellemetlen megnyilvánulásaival szemben... Íme, ez az igazi belső önmegtagadás, ha állhatatos vagy benne.

Egyetlen eszmény sem valósulhat meg áldozathozatal nélkül. – Tagadd meg önmagad. – Olyan szép dolog áldozattá válni!

Igyuk ki utolsó cseppig a fájdalom kelyhét e szegény földi életben. – Mit nekünk tíz, húsz vagy akár ötven évnyi szenvedés, ha egyszer miénk lehet a menny örökre, örökre… örökre?

– Sőt, jobb, ha nem „propter retributionem” – a jutalom kedvéért – szenvedünk. Miért ne vállalnánk a fájdalmat, ha az engesztelés lelkületével megélt szenvedés tetszik az Úrnak, és egyesülve vele a Kereszten vigaszt jelenthetünk számára? Egyszóval miért ne vállalnánk a szenvedést Isten iránti Szeretetből?

Mindent adj oda, tagadd meg magad mindenben: az áldozat legyen teljesen elégő áldozat.

Mily keveset ér a bűnbánat folytonos önmegtagadás nélkül!