Pontlista

Vezeklés: íme az ösvény, amely az Életre vezet.

Mennyire irtóznak az emberek a vezekléstől! Pedig, ha ugyanazt, amivel a világ előtt akarnak tetszelegni, megtisztult szándékkal Istenért tennék… hányan válhatnának szentté!

Sírsz? – Ne szégyelld. Sírj: bizony a férfiak is sírnak, ahogy te is, Isten előtt és magányodban. – Éjjelenként könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet – mondja Dávid király.

Forró, férfias könnyeiddel tisztára moshatod a múltat, és természetfelettivé teheted a jelent.

Magasztalj minden olyan – testi vagy lelki – fájdalmat, mely megtisztít és jutalmadul szolgál.

Akaratod a vezeklés által kényszerítse ki érzékeidből mindazt, amit imád során többi képességed megtagad tőle.

Mennyire megnemesítjük a fájdalmat, ha a lelki gazdálkodásban az őt megillető helyre (vezeklés) tesszük!

„Keresztényként nagy a tartozásom Isten előtt! Sírva fakadtam a fájdalomtól, mikor szembesültem hálátlanságommal. »Mea culpa !«” – Jó, hogy tudatára ébredsz adósságodnak, de ne feledd, hogy könnyekkel és tettekkel tudod rendezni.