Pontlista

Mindenképp engesztelni akarsz. Tetszik a lelkesedésed. Azt mondtad: a világért! – Jól van. Elsősorban azonban a természetfeletti és a vér szerinti családodért, Hazánkért és honfitársainkért engesztelj.

Igyuk ki utolsó cseppig a fájdalom kelyhét e szegény földi életben. – Mit nekünk tíz, húsz vagy akár ötven évnyi szenvedés, ha egyszer miénk lehet a menny örökre, örökre… örökre?

– Sőt, jobb, ha nem „propter retributionem” – a jutalom kedvéért – szenvedünk. Miért ne vállalnánk a fájdalmat, ha az engesztelés lelkületével megélt szenvedés tetszik az Úrnak, és egyesülve vele a Kereszten vigaszt jelenthetünk számára? Egyszóval miért ne vállalnánk a szenvedést Isten iránti Szeretetből?

A Sátán „non serviam” kijelentése túlságosan is eredményes volt. – Nem érzed magadban a meghívást, hogy mindennapos imáidban és tetteidben így kiálts: „serviam ” – szolgálni foglak, hűséges leszek hozzád –, hogy az engedetlenség hangzavarával szemben még nagyobb eredményeket érj el?

A betániai leprás Simon házában felbukkanó asszony drága illatos olajat önt a Mester fejére. Emlékeztet minket arra, hogy bőkezűeknek kell lennünk a liturgiában.

– Minden pompa, magasztosság és szépség kevésnek tűnik nekem.

– Azok ellen pedig, akik a szent edények, miseruhák és oltárok gazdagságát támadják, álljanak itt Jézus dicsérő szavai: „opus enim bonum operata est in me” – jót tett velem.

A szenvedés, a megvetettség… a Kereszt idején gondolj arra, mi ez ahhoz képest, amit érdemelnél.

Gyermek, ébreszd fel magadban a vágyat, hogy jóvá tegyed felnőttkorod súlyos hibáit.

Amikor egy gyermeki lélek az Úr bocsánatát kéri, biztos lehet benne, hogy kérése hamar meghallgatásra talál: Jézus kiszakítja lelkéből eddig elkövetett bűneinek láncát, leemeli róla tisztátalanságának holt terhét, mely a földhöz köti, és minden földi nehezéket messzire hajít gyermeki szívétől, hogy a fölséges Isten trónusáig emelkedve egyesülhessen az Úr Szeretetének élő lángjával.