Pontlista

Valld be Lelkivezetődnek, hogy kísért az ellenség. – Ha bizalmadba fogadod, győzelmed még több égi kegyelmet biztosít majd számodra, sőt, onnantól kezdve a jótanács lelkére és lelki atyád imáira is számíthatsz a harcban.

Szomorúság, zavartság. Nem csodálom: esésed felkavarta a port, de elég a bánkódásból, hisz a kegyelem szele már minden porszemet elsöpört! Hiszed ezt?

Ha nem mondasz le róla, könnyen lehet, hogy szomorúságod igazából a gőg jele. – Azt hitted, hogy tökéletes vagy, és nem követhetsz el bűnt?

Mindennél nagyobb dolog a kegyelmi állapot.

„Quia hic homo coepit aedificare et non potuit consummare!” – elkezdett építeni, de nem tudta befejezni!

Szomorú megállapítás, ami ha nem akarod, sosem fog rád vonatkozni, ugyanis megszentelődésed házának felépítéséhez minden eszköz a rendelkezésedre áll: Isten kegyelme és saját akaratod.

Hagyd, hogy szívedben túlcsorduljon a hála, amiért Isten kegyelme minden egyes napon kiszabadít az ellenség hálójából.

Előre! Igenis képes vagy rá. – Nézd, hogyan formálta át Isten kegyelme a gyáva, istentagadó és álomszuszék Pétert… vagy a gyűlölködő, megrögzött keresztényüldöző Pált!

Alázattal kérd az Urat, hogy növelje hitedet. – A hit fényében képes leszel különbséget tenni a világ ösvényei és apostoli utad között.

Ne aggódj, ha a természetfeletti világ csodáinak számbavételekor a régi ember bizalmasan suttogó hangját is meghallod.

A „halálra ítélt test” elveszett jogait követeli, de elég neked a kegyelem: légy hű, és győzni fogsz.

Áldott földi balsors! – Szegénység, könnyek, gyűlölet, igazságtalanság, gyalázat… Mindenre képes leszel abban, Aki erőt ad neked.

Akaratunk a kegyelemmel együttműködve mindenható Isten előtt. – Látjuk, mennyi bántás éri Urunkat, de ha erős akarattal imádkozunk Jézushoz, amikor például a villamoson utazunk, és azt mondjuk neki, „Istenem, a szeretetnek és az engesztelésnek annyi gesztusát akarom tenni, ahány fordulatot tesz ennek a villamoskocsinak az összes kereke”, abban a pillanatban kívánságunk szerint valóban sikerült szeretnünk és engesztelnünk Jézust.

Ez az „ostobaság” része a lelki gyermekségnek. Az ártatlan gyermek és a gyermekét őrülten szerető apa örök párbeszédet folytat:

– Mondd, mennyire szeretsz? – A kicsiny gyermek szótagolva mutatja: Eny-nyi-re na-gyon!