Pontlista
Miért fáj, hogy mindenfélét összehordanak rólad? – Ha Isten hagyná, sokkal több mindent követnél el, mint amit valaha elképzeltek rólad. – Csak legyints rájuk, és tarts ki a jóban.
Kíváncsi vagy és kérdezősködsz. Szimatolsz és leskelődsz. Nem zavar, hogy még hibáidban sem vagy férfias? – Légy férfi! Mások élete iránti kíváncsiságodat pedig váltsa fel önmagad valódi megismerésének vágya.
Köszönd meg, hogy szent utálatot érzel magad iránt. Különleges ajándék ez!
Tarts ki abban a konkrét elhatározásban, hogy akárhányszor elismernek vagy megdicsérnek, vissza fogsz emlékezni azokra a dolgokra, melyek szégyent keltettek benned, vagy zavarba hoztak.
A szégyen a tied. A dicsőség és dicséret Istené.
Kikapcsolódás. – Szükséged van kikapcsolódásra…! Járj nyitott szemmel, nehogy bármiről is lemaradj, vagy szinte teljesen csukd be szemed, ha rövidlátátásod megköveteli...
Csukd be szemed egészen! Élj benső életet: akkor sosem látott színben és formában fognak eléd tárulni egy új és jobb világ csodái. Istennel fogsz beszélgetni… megismered gyarlóságod… és megistenülsz… Megistenülve fogsz Atyád elé lépni, aki az emberek igaz testvérévé tesz majd téged.
Nyomorúságod miatt ne ess kétségbe. – Igaz, hogy anyagi tekintélyed nulla… Társadalmi befolyásod is nulla… Erényeid és talentumaid sem érnek semmit…
De ha az egyenlet elejére teszed Krisztust… Mérhetetlenül nagy szám!
A dicsőség tapsvihara közepette csendüljön fel füledben a kudarcaidat kísérő nevetés emléke.
Ne akarj azon a magas épületen lévő aranyozott szélkakashoz hasonlítani: bármennyire is csillog, bármennyire is ágaskodik, nem miatta áll az épület.
– Bárcsak egy régi alapkő lennél a föld mélyén, melyet senki nem lát, mégis biztosan tartanád a házat.
Jézusom, minél inkább felmagasztalnak engem, annál inkább alázz meg, hogy tudjam, mi lettem volna, és mi lennék én nélküled.
Ne feledd, hogy egy szemetes vagy... – Ezért még ha kezébe is vesz, ki is tisztít, és pompás virágokkal is szór tele a mennyei Kertész, ne tegyenek elbizakodottá a csúfságodat megszépítő illatok és színek.
– Légy alázatos! Hát nem tudod, hogy te csak egy szemetes vagy?
Amikor úgy látod magad, amilyen valójában vagy, ne csodálkozz azon, hogy megvetnek.
Ha ismernéd önmagad, a megvetettség ujjongásra, a dicséret sírásra késztetne.
Ha csak az eszedre és a szívedre hallgatnál, leborulnál a földre: koszos, ronda, hitvány féregként feküdnél hosszan tűrő Istened előtt.
Büszke vagy? Te? – Mire?
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/camino/83894/ (2025.12.14.)