Pontlista

Az alázatod által ásott mély verembe temesse bűnbánatod minden mulasztásodat, sértésedet, bűnödet. – A parasztember is így temeti el a fa tövébe a fa romlott gyümölcseit, száraz gallyait és lehullajtott leveleit. – Mindaz tehát, ami haszontalan, sőt ártalmas volt, a friss termésnek hasznára válik majd.

Tanulj meg az eséseidből új lendületet, a halálból új életet meríteni.

Szomorúság, zavartság. Nem csodálom: esésed felkavarta a port, de elég a bánkódásból, hisz a kegyelem szele már minden porszemet elsöpört! Hiszed ezt?

Ha nem mondasz le róla, könnyen lehet, hogy szomorúságod igazából a gőg jele. – Azt hitted, hogy tökéletes vagy, és nem követhetsz el bűnt?

Helyesen jártál el, még ha nagyot is estél… – Helyesen jártál el, hisz megalázkodtál, jóvátetted hibádat, visszakaptad reményedet, és reményed visszavezetett a Szeretethez. – Ne nézz rám ilyen értetlenül! Jól csináltad! – Felkeltél: „surge ”, újra hallatszott az erős hang, „et ambula ”: munkára fel!

Jól van. És? – Nem értem, hogyan vonhatod ki magadat a lelkek szolgálatából – hacsak nem rejtett gőgöd miatt, hogy tökéletesnek gondolod magad. Isten tüze vonzott magához, az Ő fénye és melege lelkesít, gyarló eszközei azonban néha füstöt termelnek.

Ne az fájjon, ha látják hibáidat, hanem ha megbántod Istent vagy ártasz környezetednek.

– Különben is, hadd tudják meg, ki vagy, és hadd vessenek meg. – Ne fájjon, hogy senki vagy, hisz Jézus így a mindened lehet.

Koszos, földre hullott porszem vagy. – Még ha a Szentlélek lehelete a földi dolgok fölé is emel, hogy az igazság tükrében arany csillogásba borítsa nyomorúságodat, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.

Már egy pillanatnyi büszkeség is visszaránthat a porba. Fény helyett újra sár lennél.

Alázattal ismerd el gyengeségedet, hogy az Apostollal együtt mondhasd: „cum enim infirmor, tunc potens sum” – amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Atyám, hogyan tudja befogadni ezt a sok szemetet? – tetted fel a kérdést egy töredelmes gyónás után.

Csendben hallgattam, és közben arra gondoltam, hogy mivel alázattal szembenézel lelked szennyével, gyarlóságodból talán még kihozhatunk valami nagyszerű dolgot.

Megint elbuktál… Ráadásul nagy volt esésed… Kétségbeestél? Ne tedd! Inkább alázkodj meg, és Édesanyádon, Márián keresztül fuss Jézus Irgalmas Szeretetéhez. – Mondd: „miserere, Uram, irgalmazz!” És emeld fel szívedet! – Majd kezdj mindent elölről.

Mélyre zuhantál! – Építkezz onnan lentről. – Légy alázatos. – „Cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies.” – A töredelmes és alázatos szívet Isten nem veti meg.

Amikor különösen is jól akarod végezni feladataidat, akkor megy minden a legrosszabbul. – Alázattal lépj Jézus elé: „Láttad? Mindent elrontok. Ha nem sietsz a segítségemre, még többet fogok hibázni! Szánd meg gyermekedet: próbálom teleírni életem lapjait, de annyira ügyetlen vagyok! Ha a Mesterem nem fogja kezemet, karcsú betűk helyett otromba vonalak és tintafoltok kerülnek csak papíromra, melyeket jobb, ha nem mutatok meg senkinek.

Jézus, mostantól mindig együtt fogunk írni.”