Pontlista

Nem vagy egy erős jellemű ember: mindenbe bele akarod ütni az orrod! – Minden fogásban te akarsz lenni a só… Ne vedd zokon, hogy kimondom: nem vagy alkalmas arra, hogy só legyél. Képtelen vagy szétmorzsolódni, hogy észrevétlen maradj.

Hiányzik belőled az áldozatos lelkület, annál több azonban benned a kíváncsiság és a magamutogatás.

Ne szalaszd el az alkalmat, hogy lemondhass véleményedről. – Nehéz megtenni, de mennyire kedves ez Istennek!

Köszönd meg, hogy szent utálatot érzel magad iránt. Különleges ajándék ez!

Langyos vagy, ha az Úr dolgaiban lustán és kedvetlenül jársz el, ha számító és ravasz módon próbálsz lefaragni kötelességeidből, ha csak magadra és kényelmedre van gondod, ha felületes és felesleges beszélgetéseket folytatsz, ha nem veted meg a bocsánatos bűnöket, és ha emberi szempontok vezérlik cselekedeteidet.

Ó, bárcsak ugyanazzal az erőfeszítéssel állnál Isten szolgálatába, mellyel ambíciódat, hiúságodat, érzéki vágyaidat szolgálod!

Erényes életedet ne kísérje harsonaszó.

Bármennyire is bölcs, híres, ékesszóló és befolyásos vagy, ha nincs benned alázat, semmit nem érsz. – Vájd ki és vesd el mindent eluraló „énedet”. – Isten segítségedre lesz. – Akkor végre Krisztusért kezdhetsz dolgozni, apostoli seregében is az utolsók közt.

Amikor emberi vigasz nélkül maradsz, egyedül érzed magad, mintha csak egy vékony kötélen függnél egy sötét szakadék fölött. – Mintha senki nem hallaná sírásodat, segélykiáltásaidat.

Megérdemled ezt az elhagyatottságot. – Légy alázatos, ne keresd se önmagadat, se saját kényelmedet: ne csak elviseld, hanem szeresd is a Keresztet, és az Úr meghallgatja majd imáidat. – Érzékeid akkor megnyugszanak. – Szíved begyógyul. – Békére lelsz.

Ó, Istenem, minden egyes nappal egyre bizonytalanabb vagyok önmagamban, egyre biztosabb vagyok azonban Benned!

Saját akaratod és saját szempontjaid tesznek nyugtalanná.

„Deo omnis gloria.” – Minden dicsőség Istené. – Ezzel megvalljuk, hogy senkik vagyunk. Jézus a minden. Mi nélküle semmit, de semmit nem érünk.

Dicsekvésünk hamis dicsőség, lopás, istenkáromlás: az „én” nem mutatkozhat sehol.

„Minden” dicsőséget Istennek szánj. – Akaratod és a kegyelem segítségével „facsard ki” minden egyes cselekedetedből az emberi gőg és az önelégültség maradványait.