Pontlista

Eredj, és gyermeki nagylelkűséggel kérdezd meg tőle: mit kapok kérésedért cserébe?

Légy még merészebb, és mikor szükséged van valamire, bár mindig a „Fiat ”-ból kiindulva, de ne kérleld, hanem mondd: „Jézus, ezt vagy azt akarom”. A gyermekek is így kérnek.

Kicsinynek lenni: mindig a gyermekek a legmerészebbek. – Ki más merné a holdat kérni? – Ki más ne rettenne vissza a vágyai útjába álló veszélyektől?

„Fektessetek” mindent egy „ilyen” gyermekbe: sok isteni kegyelmet, az Ő Akarata iránti elkötelezettséget, Jézus iránti nagy szeretetet, minden olyan földi tudományt, melyre képességei alkalmassá teszik… Így kirajzolódik a mai apostolok jelleme. Isten kétségkívül ilyennek akarja őket.

Ostoba gyermek: amint eltitkolsz valamit Lelkivezetőd elől, elveszíted egyszerűséged, és meghal benned a gyermek.

Gyermek, gyengeségeidet is ajánld fel neki nap mint nap…

Légy kicsi. Nagyon kicsi. – Ne légy nagyobb egy két-, de legfeljebb hároméves gyermeknél. – A nagyobb gyermekek ugyanis már komiszak: átlátszó hazugságokkal próbálják félrevezetni szüleiket.

Bennük van a rosszra való hajlam, a bűn „csírája”, azonban még nem jártasak a rosszban, a bűn tudományában, így még nem tudják hazugságaikat az igazság köntösével leplezni.

Elvesztették az egyszerűséget, pedig anélkül senki nem maradhat gyermek Isten előtt.

Merész gyermek, kiálts fel: mekkora szeretete volt Szent Teréznek! – Mily buzgóság lakozott Xavéri Szent Ferencben! – Milyen csodálatos férfi volt Szent Pál! – Ó, Jézus, hát én… jobban szeretlek, mint Pál, Ferenc vagy Teréz!

Önzőnek vélt tetteid, eséseid és visszalépéseid miatti csüggedésed sokszor azt a benyomást kelti benned, hogy valami nagy értéket törtél össze (megszentelődésedet).

Ne aggódj: figyeld meg, hogyan viselkednek a gyermekek hasonló helyzetben, és alkalmazd bölcs megoldásaikat természetfeletti életedben.

Összetörik apjuk féltett kincsét. – Bár szinte mindig ügyetlenségből történik, mégis nagyon sajnálják, talán sírnak is, és a haszontalanná vált tárgy tulajdonosánál keresnek vigaszt... Az apa nem törődik az összetört tárgy magas értékével: gyengédségében nem csak hogy megbocsát, hanem meg is vigasztalja és bátorítja a csöppséget. – Vond le a tanúságot.

Állhatatosság. – Egy gyermek kopog az ajtón: egyszer, kétszer, sokszor… Kitartóan dörömböl, nem szégyenkezik. A házigazda dühösen nyit ajtót, de az alkalmatlankodó gyermek egyszerűsége láttán rögtön megenyhül… – Te is így fordulj Istenhez.

Az áldozás utáni hálaadáskor önkéntelenül is kérések tolulnak ajkadra: Jézus, add meg nekem ezt… Jézus, ezért a lélekért, azért a vállalkozásért kérlek…

Ne aggódj, és ne is fogd vissza magad: az őszinte, merész gyermek először cukorkát keres jóságos apja zsebében, és csak azután köszönti csókkal, nemde? – Hát akkor?