Pontlista

„Most” viselkedj jól. Felejtsd el a „tegnapot”: az már elmúlt. És ne aggódj a „holnap” miatt: ki tudja, hogy egyáltalán meg fogod-e érni?

Most! Most válj újra nemessé. – Ne hagyd magad becsapni: a „most” se nem túl korai… se nem túl késő.

„Mivel az Úr, mint mindig, nagylelkűen megsegít, válaszul szeretnék egyre figyelmesebb lenni”, mondtad. – Nincs hozzáfűznivalóm.

Ó, bárcsak ugyanazzal az erőfeszítéssel állnál Isten szolgálatába, mellyel ambíciódat, hiúságodat, érzéki vágyaidat szolgálod!

Szeretetből élj. Akkor mindig győzni fogsz belső küzdelmeid navasi és lepantói csatáiban , még ha lelki küzdelmeid felül is kerekednek rajtad.

Még mindig szükséged van a befolyásos emberek jóváhagyására, közelségére, vigasztalására, hogy Isten akarata szerint cselekedj?

– A befolyásos emberek sokszor ingatagok, neked azonban szilárdnak kell lenned. Légy hálás, ha segítenek, de zavartalanul folytasd munkádat, ha megvetnek.

Ne törődj velük. – Az „okosak” mindig is őrültségnek tartották Isten műveit.

– Merészen előre!

Ez most egy hosszú próbatétel. – Talán, sőt nem is talán, hanem egészen biztosan nem volt megfelelő eddig a hozzáállásod… ugyanis földi dolgokban kerestél vigaszt. – Istened-Atyád azonban kigyomlált életedből minden földi kapaszkodót, hogy Ő lehessen az egyetlen menedéked.

Azt mondod, minden mindegy? – Ez önbecsapás. Ha rákérdeznék olyan emberekre vagy vállalkozásokra, melyekbe Isten nevében szívedet-lelkedet beletetted, heves válaszodból rögtön látnám, hogy sajátjaidnak tekinted őket.

Nem igaz, hogy neked minden mindegy, csak kimerültél… és több időt kell magadra szánnod: az önmagadra fordított idő is befektetés, ugyanis végső soron te magad vagy a munkád eszköze.

Ha nem hagyod el, Ő sem fog elhagyni.

A csüggedés az állhatatosság ellensége. – Ha nem küzdesz ellene, pesszimistává, majd langyossá fogsz válni. – Légy optimista!

Képtelen vagy „felemelkedni”. – Érthető is azután az esés után…

Tarts ki, akkor sikerül majd „felemelkedned”. – Emlékezz, mit mond egy lelki szerző: szegény lelked olyan, mint a madár, melynek szárnyai még ragadnak a sártól.

Égi napsugárra és apró, kitartó erőfeszítésekre lesz szükséged, hogy a szárnyaidat összeragasztó sarat – rossz hajlamaidat, ábrándjaidat, csüggedésedet – lerázd magadról.

Akkor végre szabad leszel. – Ha kitartasz, „fel fogsz emelkedni”.