Pontlista

Tanulj meg nemet mondani.

Megválogatott szavaid, a visszafojtott gúny, a számodra terhes emberek felé küldött kedves mosolyod, az igazságtalan vádakkal szembeni hallgatásod, a tolakodó és zavaró személyekkel folytatott jóságos párbeszéded, elnéző viselkedésed a veled lakók bosszantó és kellemetlen megnyilvánulásaival szemben... Íme, ez az igazi belső önmegtagadás, ha állhatatos vagy benne.

Ne mondd: terhemre van ez az ember. – Gondold inkább: ez az ember megszentel engem.

Ne szalaszd el az alkalmat, hogy lemondhass véleményedről. – Nehéz megtenni, de mennyire kedves ez Istennek!

Belső önmegtagadás. – Nem hiteles a belső önmegtagadásod, ha azt látom, hogy elutasító vagy, és kitérsz érzékeid megtagadásának lehetőségei elől.

Az Úr indíttatására valaki így nyilatkozott indulatos és goromba természetű főnökéről: Uram, köszönöm ezt a valóban égi kincset, hisz hol is találhatnék még egy olyan főnököt, aki a kedvességemet rúgásokkal viszonozza?

Ne fogalmazz meg negatív kritikát: ha nincs mit dicsérned, inkább hallgass.

Sose mondj rosszat testvéredről, még ha okot is adna rá. – Először fuss az Oltáriszentséghez, aztán fordulj a Paphoz, és neki mondd el bánatodat.

– Aztán senki másnak.

A szóbeszéd mocsok, mely beborítja és hátráltatja az apostoli munkát. – Szembemegy a szeretettel, erőtlenné és békétlenné tesz, és megfoszt az Istennel való egységtől.

Látva, mi tölti ki annyi ember életét (csak beszélnek, csak beszélnek, annak minden hozadékával együtt), szükségesebb és jobb dolognak tartom a csöndet. – Értem, Uram, miért is kéred számon a felesleges beszédet.

Könnyebb beszélni, mint cselekedni. – Te… akinek olyan éles a nyelve, mint a köszörült kard, vetted valaha a fáradságot, hogy legalább megpróbáld „jól” csinálni azt, amit „szerény” véleményed szerint mások kevésbé csinálnak jól?

Ez nem más, mint fecsegés, szóbeszéd, ármánykodás, áskálódás, pletyka, pusmogás, intrika, rágalom, aljasság…

– Az illetéktelen ember ítélete könnyen válhat „üres fecsegéssé”.