Pontlista

Ha nem tagadod meg önmagad, sosem válhatsz imádságos lélekké.

Egyetlen eszmény sem valósulhat meg áldozathozatal nélkül. – Tagadd meg önmagad. – Olyan szép dolog áldozattá válni!

Igyuk ki utolsó cseppig a fájdalom kelyhét e szegény földi életben. – Mit nekünk tíz, húsz vagy akár ötven évnyi szenvedés, ha egyszer miénk lehet a menny örökre, örökre… örökre?

– Sőt, jobb, ha nem „propter retributionem” – a jutalom kedvéért – szenvedünk. Miért ne vállalnánk a fájdalmat, ha az engesztelés lelkületével megélt szenvedés tetszik az Úrnak, és egyesülve vele a Kereszten vigaszt jelenthetünk számára? Egyszóval miért ne vállalnánk a szenvedést Isten iránti Szeretetből?

A világ csak a látványos áldozathozatalt csodálja meg. Nem látja az értéket a titkos, csendes áldozatban.

Paradoxon: meg kell halnunk, hogy Éljünk.

Mindaz, ami nem visz közelebb Istenhez, gátol felé. Ragadd meg, és hajítsd messzire az akadályokat.

Győzd le magad már a nap első pillanatában: kelj pontosan, meghatározott időpontban. Egy percig se lustálkodj.

Ha Isten segítségével sikerül felülkerekedned önmagadon, előnyt kovácsolsz magadnak a nap hátralevő részére.

Olyan csüggesztő már az első csatában vereséget szenvedni!

Mindig veszítesz. – Küzdj minden alkalommal egy konkrét lélek üdvösségéért, megszentelődéséért, apostoli hivatásáért… – Biztos vagyok benne, hogy így győzni fogsz.

A testnek egy kicsivel kevesebbet kell adni a megérdemeltnél, különben árulóvá válik.

Ha a búzaszem nem hal meg, terméketlen marad. – Akarsz-e az önmegtagadásba belehalva dús kalásszá válni? – Az Úr Jézus áldja meg búzaföldedet!

Hányan hagynák, hogy döbbent tömegek szeme láttára feszítsék őket keresztre! Közben ugyanezek az emberek képtelenek keresztény lelkülettel elszenvedni a hétköznapi élet apró szúrásait! – Gondolkodj, vajon melyik az igazi hőstett?

Mily keveset ér a bűnbánat folytonos önmegtagadás nélkül!