Pontlista

Ne feledd, gyermekem, hogy egyetlen rossz létezik a földön, melyet félned, és az isteni kegyelem által kerülnöd kell: a bűn.

Megszentelődésünk síkját, melyre az Úrtól kapunk meghívást, három pont határozza meg: a szent hajthatatlanság, a szent kényszer és a szent szégyentelenség.

A szent szégyentelenség és a világi értelemben vett arcátlanság nem egy és ugyanazon dolog.

A szent szégyentelenség a „gyermeki lét” jellegzetessége. A gyermek nem aggodalmaskodik. – Gyarlóságait, természetes gyarlóságait nem leplezi, és nem is érdekli, hányan látják…

A természetfeletti élet vonatkozásában e szégyentelenség a következőkre enged következtetni: dicséret, megvetés, csodálat, gúny, tisztelet, gyalázat, egészség, betegség, gazdagság, szegénység, szépség, rútság…

Rendben… Mit számít mindez?

Legyints a kínos helyzetekre. – Ne érdekeljen, mit fognak szólni. Lásd és érezd Isten jelenlétét önmagadban és környezetedben.

Így tiéd lesz a hőn áhított szent szégyentelenség ajándéka, hogy egy keresztény úriember gyengédségével élhess. Mily paradoxon!

Ha tiéd a szent szégyentelenség, miért érdekel, hogy „mit mondtak”, vagy hogy „mit fognak szólni”?

A világ összes hatalma összefogott ellened? Mit számít? Te csak menj előre!

– Ismételd a zsoltár szavait: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem – kitől kellene félnem? »Si consistant adversum me castra, non timebit cor meum« – Ha táborok kelnek is ellenem, nem ijed meg szívem.”

„Igazság szerint nem kell ahhoz hősnek lenni (sem különcnek, sem álszentnek) – mondtad nekem –, hogy az állhatatos lelkület megőrzése érdekében az ember elkerüljön bizonyos helyzeteket.” – És hozzátetted: „Mindaddig, míg az ön által adott normák szerint élek, nem foglalkozom környezetem ostoba cselvetéseivel, sőt, akkor aggódnék, ha pont e kicsinységek aggasztanának.” – Nagyszerű!