Pontlista

Igyuk ki utolsó cseppig a fájdalom kelyhét e szegény földi életben. – Mit nekünk tíz, húsz vagy akár ötven évnyi szenvedés, ha egyszer miénk lehet a menny örökre, örökre… örökre?

– Sőt, jobb, ha nem „propter retributionem” – a jutalom kedvéért – szenvedünk. Miért ne vállalnánk a fájdalmat, ha az engesztelés lelkületével megélt szenvedés tetszik az Úrnak, és egyesülve vele a Kereszten vigaszt jelenthetünk számára? Egyszóval miért ne vállalnánk a szenvedést Isten iránti Szeretetből?

Vezeklés: íme az ösvény, amely az Életre vezet.

Mennyire irtóznak az emberek a vezekléstől! Pedig, ha ugyanazt, amivel a világ előtt akarnak tetszelegni, megtisztult szándékkal Istenért tennék… hányan válhatnának szentté!

Sírsz? – Ne szégyelld. Sírj: bizony a férfiak is sírnak, ahogy te is, Isten előtt és magányodban. – Éjjelenként könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet – mondja Dávid király.

Forró, férfias könnyeiddel tisztára moshatod a múltat, és természetfelettivé teheted a jelent.

Boldognak akarlak látni a földön. – Addig azonban nem válhatsz boldoggá, míg ennyire félsz a fájdalomtól. „Zarándokutunkon” éppen a fájdalomban lelünk boldogságra.

Mily szép dolog elveszteni az életet az Életért!

Magasztalj minden olyan – testi vagy lelki – fájdalmat, mely megtisztít és jutalmadul szolgál.

Ha nagylelkűek vagyunk az önként vállalt vezeklésben, Jézus megadja majd a kegyelmet, hogy az Általa küldött vezekléseket is magunkhoz öleljük.

Akaratod a vezeklés által kényszerítse ki érzékeidből mindazt, amit imád során többi képességed megtagad tőle.

Mennyire megnemesítjük a fájdalmat, ha a lelki gazdálkodásban az őt megillető helyre (vezeklés) tesszük!

Gyermek, ébreszd fel magadban a vágyat, hogy jóvá tegyed felnőttkorod súlyos hibáit.

Melleden a Kereszt? – Jól van ez így… de a Kereszt legyen a válladon, a Kereszt hassa át testedet és értelmedet, hogy Krisztusért, Krisztussal és Krisztusban élj: csakis így lehet belőled apostol.