Pontlista

A gyermekek… Mennyire igyekeznek jól viselkedni szüleik előtt!

Hát még a királyi gyermekek atyjuk, a Király előtt: vigyáznak, hogy a királyi méltóságon csorba ne essék!

És te? Talán nem tudod, hogy mindig a nagy Király, Isten-Atyád előtt állsz?

Fontos, hogy kialakuljon bennünk a meggyőződés: Isten folyamatosan velünk van. – Úgy élünk, mintha Isten távol lenne, valahol a ragyogó csillagok között, és elfelejtjük, hogy mellettünk is mindig ott van.

Olyan, mint egy szerető Atya – jobban szeret, mint ahogy a világ összes anyja szeretheti gyermekét: segít, ösztönöz, megáld… és megbocsát.

Hányszor enyhült meg szüleink arca, mikor megígértük nekik, hogy sosem rosszalkodunk többet! – És talán már rögtön aznap elkövettünk egy újabb csínyt… Erre édesapánk színlelt keménységgel a hangjában, nagy komolysággal megdorgál, de közben szíve is megindul, hisz jól ismeri gyengeségünket… Szegény gyermek mennyire igyekszik, hogy ne rosszalkodjon! – gondolja magában.

Egészen át kell itasson bennünket a tudat, hogy nagyon is a mi Atyánk az Úr, aki mellettünk van, és a mennyekben lakozik.

„Atyám – fordult hozzám egyszer a madridi egyetem egy kiváló hallgatója (vajon mi lett vele?) –, gondolkodtam azon, amit mondott: hogy Isten gyermeke vagyok! Egyszerre azon kaptam magam, hogy kidüllesztett mellel, büszke szívvel járom az utcákat… Isten gyermeke!”

Jó lelkiismerettel tanácsoltam neki, hogy váljon egyre „büszkébbé”.

Gyermek, gyengeségeidet is ajánld fel neki nap mint nap…

Jó gyermek, sokszor mondogasd Jézusnak a nap folyamán: szeretlek, szeretlek, szeretlek…

Annyira kimerülsz munkád során, hogy képtelen vagy imádkozni. Mindig Atyád jelenlétében vagy. – Ha nem is beszélsz hozzá, nézz rá néha, akárcsak egy apró gyermek… Ő vissza fog mosolyogni.

Akaratunk a kegyelemmel együttműködve mindenható Isten előtt. – Látjuk, mennyi bántás éri Urunkat, de ha erős akarattal imádkozunk Jézushoz, amikor például a villamoson utazunk, és azt mondjuk neki, „Istenem, a szeretetnek és az engesztelésnek annyi gesztusát akarom tenni, ahány fordulatot tesz ennek a villamoskocsinak az összes kereke”, abban a pillanatban kívánságunk szerint valóban sikerült szeretnünk és engesztelnünk Jézust.

Ez az „ostobaság” része a lelki gyermekségnek. Az ártatlan gyermek és a gyermekét őrülten szerető apa örök párbeszédet folytat:

– Mondd, mennyire szeretsz? – A kicsiny gyermek szótagolva mutatja: Eny-nyi-re na-gyon!

Ha „gyermeki életed van”, ugyanis gyermek vagy, lelki ínyencnek kell lenned. – Mint minden gyermek, gondolj Édesanyád bőséges éléstárára.

Napközben gyakran gondolj kincseire. – Csak néhány másodpercet vesz igénybe: Mária… Jézus… Tabernákulum… Áldozás… Szeretet… szenvedés… a tisztítótűzben szenvedő lelkek… a küzdők: a Pápa, a papok… a hívek… saját lelked… szeretteid lelke… az Őrangyalok… a bűnösök…