Pontlista

Elmondásod szerint mintha egy pontatlan óra lennél, amely mindig rosszkor csörög: az imára kijelölt időben hidegség, szárazság lesz úrrá rajtad, ellenben amikor a legkevésbé várnád – az utcán, napi teendőid közepette, a város lármás forgatagában vagy akár szorgalmas munkavégzésed csendjében – azon kapod magad, hogy imádkozol… Vajon tényleg nem időszerű? Használd ki órád váratlan csörgéseit is. – A lélek ott fúj, ahol akar.

Ne dönts anélkül, hogy ne tekintenél rá ügyedre Isten jelenlétében.

Amikor kirajzolódnak előtted az Úr házának falai vagy tornyai, nehogy vakságodban és oktalanságodban megfeledkezz arról, hogy legalább gondolatban az Úr elé járulj. – Vár téged a Tabernákulumban.

Nehogy vakságodban és oktalanságodban megfeledkezz arról, hogy a Szeplőtelen Szűzanyához imádkozz, mikor bűnös helyek mellett haladsz el.

Nem tölt el örömmel, amikor szokásos városi sétád során új Tabernákulumot fedezel fel?

Naponta sokszor tedd fel magadnak a kérdést: ebben a pillanatban azt teszem, amit tennem kell?

Tényleg szent akarsz lenni? – Minden pillanatban tégy eleget apró kötelességeidnek: teljes szívvel tedd, amit tenned kell.

Napról napra egyre világosabban látod nyomorúságodat. – Ne ijedj meg. – Ő tudja, hogy képtelen vagy több gyümölcsöt hozni.

Önkéntelen – gyermeki – eséseid miatt Istened-Atyád jobban vigyáz rád, és Anyád, Mária sem enged ki szerető karjaiból. Élj a lehetőséggel: akárhányszor az Úr felemel a porból, öleld szorosan át, és hajtsd nyomorult fejedet nyitott keblére, hogy szerető Szívének dobbanásaival magába bolondíthasson téged.