Pontlista
Kudarcot vallottál? – Jól tudod, téged sosem érhet kudarc.
Nem buktál el, csak tapasztalatra tettél szert. – Előre!
Túlságosan naiv vagy. – Azt mondod, kevés a nagylelkű ember! – Szerinted a nagylelkűség nem használt ruhákról vagy aprópénzről kellene, hogy szóljon…
– Elém tárod csalódásokkal teli élményedet.
– Nincs jobb ötletem, mint hogy te és én fukarkodás nélkül adjuk oda mindenünket. Így legalább azokat, akik hozzánk fordulnak, nem fogja a tiédhez hasonló csalódás érni.
Nem rejtették véka alá véleményüket: fájt neked, hisz ráadásul váratlanul ért támadásuk.
Természetfeletti válaszod legyen a megbocsátás – sőt, a bocsánatkérés –, és használd ki a lehetőséget, hogy elszakadj a teremtményektől.
Nyugtalan vagy. – Bármi is történjék benned vagy a téged körülvevő világban, sose feledd, hogy az eseményeknek és az embereknek relatív a fontossága. – Nyugalom, hadd múljon az idő, hogy megenyhülve tekinthess vissza a történtekre: a távolból jobb lesz rálátásod, és minden eseményt és embert a maga helyén, a maga fontossága szerint tudsz majd értékelni.
Így igazságosabban ítélsz majd, és sok aggodalmat is megspórolhatsz magadnak.
Kemény lecke volt: vond le a tanúságot. – Világos, hogy mindennapos apró megfutamodásaid vezettek el a mostani nagy gyávaságaidig.
„Nem tudtál” győzni a nagyban, mert „nem akartál” győzni a kicsiben.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/camino/84544/ (2025.12.14.)