Pontlista

Ne fogalmazz meg negatív kritikát: ha nincs mit dicsérned, inkább hallgass.

Sose mondj rosszat testvéredről, még ha okot is adna rá. – Először fuss az Oltáriszentséghez, aztán fordulj a Paphoz, és neki mondd el bánatodat.

– Aztán senki másnak.

A szóbeszéd mocsok, mely beborítja és hátráltatja az apostoli munkát. – Szembemegy a szeretettel, erőtlenné és békétlenné tesz, és megfoszt az Istennel való egységtől.

Ha olyan nyomorult vagy, miért csodálkozol mások nyomorúságán?

Látva, mi tölti ki annyi ember életét (csak beszélnek, csak beszélnek, annak minden hozadékával együtt), szükségesebb és jobb dolognak tartom a csöndet. – Értem, Uram, miért is kéred számon a felesleges beszédet.

Könnyebb beszélni, mint cselekedni. – Te… akinek olyan éles a nyelve, mint a köszörült kard, vetted valaha a fáradságot, hogy legalább megpróbáld „jól” csinálni azt, amit „szerény” véleményed szerint mások kevésbé csinálnak jól?

Ez nem más, mint fecsegés, szóbeszéd, ármánykodás, áskálódás, pletyka, pusmogás, intrika, rágalom, aljasság…

– Az illetéktelen ember ítélete könnyen válhat „üres fecsegéssé”.

Kibeszélsz másokat? – Így kárt szenved a jó szellem. Ha nem tanulsz meg hallgatni, minden egyes szavad egy lépéssel közelebb visz apostoli vállalkozásod kijáratához.

Tudod, mekkora kárt okozhatsz azzal, ha bekötött szemmel hajítasz el egy követ?

– Azzal sem vagy tisztában, mekkora kárt okozhatsz, ha másokat lejárató, légből kapott mondatokkal dobálózol. Nem vagy tisztában tetted súlyával, mivel ilyenkor az érzéketlenség és ingerültség kendője takarja szemed.

A kritizálás, a rombolás nem egy nehéz feladat: a legtapasztalatlanabb kőműves is jól tudja, hogyan kell kárt tenni egy katedrális gyönyörű, nemes falában.

– Az építkezéshez azonban mesterekre van szükség.

Keserűséged élessé tette nyelvedet. Hallgass!

Hallgass, amikor belül forrongsz, még ha jogos is haragod.

– Mert bármennyire is diszkrét vagy, ilyenkor mégis többet mondasz, mint szeretnél.