Pontlista

Ne szalaszd el az alkalmat, hogy lemondhass véleményedről. – Nehéz megtenni, de mennyire kedves ez Istennek!

A dicsőség tapsvihara közepette csendüljön fel füledben a kudarcaidat kísérő nevetés emléke.

Bármennyire is bölcs, híres, ékesszóló és befolyásos vagy, ha nincs benned alázat, semmit nem érsz. – Vájd ki és vesd el mindent eluraló „énedet”. – Isten segítségedre lesz. – Akkor végre Krisztusért kezdhetsz dolgozni, apostoli seregében is az utolsók közt.

Vesd el a gőgös gondolatokat. Pusztán ecset vagy a művész kezében. – Semmi több.

– Mondd, mire jó az ecset, ha nem hagyja dolgozni a festőt?

Üres és önelégült ember… Az alázatosság kedvéért fontold meg Izajás szavait: „harmat vagy esőcsepp vagy, mely a földre hullva alig látszik”.

Arany, ezüst, ékszerek… föld és trágyahalmok. – Gyönyör, érzéki örömök, kielégített vágyak… mint állat, mint öszvér, mint disznó, mint kakas, mint bika.

Dicsőség, kitüntetés, cím… jelentéktelenségek, dagadozó büszkeség, hazugság, semmi.

Hallod, mit mondanak? – Más országban, más helyen, más beosztásban, más tisztségben sokkal többet tehetnél. – A mostani munkádhoz nem kell nagy tehetség…

Én azonban azt mondom: Isten örömét leli mostani helyedben, előbbi gondolatodat pedig a Sátán sugallta.

„Minden” dicsőséget Istennek szánj. – Akaratod és a kegyelem segítségével „facsard ki” minden egyes cselekedetedből az emberi gőg és az önelégültség maradványait.

Apostoli munkád során haszontalan, sőt az örök Életre nézve veszélyes dolog vezető szerepre ácsingózni.

Ha Isten úgy akarja, úgyis fel fognak kérni, akkor pedig köteles leszel elfogadni a vezető szerepet. – Ne feledd, akárhova is helyezzenek, ott lehetséges, sőt kötelező a megszentelődés, hisz ezért kerültél oda.