Pontlista
A fájdalom iskolájának sikeres teljesítéséhez az Apostol a következő biztos támpontokat adja: „spe gaudentes” – örvendezők a reménységben, „in tribulatione patientes” – béketűrők a nyomorúságban, „orationi instantes” – állhatatosak az imádságban.
Kudarc ért! – Mi sosem vallunk kudarcot. – Minden bizodalmadat Istenbe vetetted. – Minden rendelkezésedre álló eszközzel éltél.
Hidd el, itt és most bukásod volt sikered. – Adj hálát az Úrnak, aztán kezdd újra!
Kudarcot vallottál? – Jól tudod, téged sosem érhet kudarc.
Nem buktál el, csak tapasztalatra tettél szert. – Előre!
Az bizony kudarc volt. Szerencsétlenség. Nem a mi lelkületünk szerint cselekedtél. – De jól tudod, természetfeletti szemléletmóddal a végkifejlet (Győzelem vagy vereség? Mindegy is!) mindig csak a siker lehet.
Jótékony az üldöztetés szele. – Mit is veszíthetünk? Csak az vész el, ami már úgyis elveszett. – Míg a vihar nem csavarja ki gyökerestül a fát – és az Egyház fáját nincs olyan hurrikán, amely kicsavarhatná helyéből –, csak az elszáradt faágak törnek le. Azok meg jó is, hogy letörnek…
Viszontagságok közt hánykolódsz? – Megpróbáltatások gyötörnek? Ízlelgesd magadban e határozott, férfias imádságot:
„Teljesedjen be mindenek felett és magasztaltasson fel mindörökké Isten igazságos és szeretetre méltó akarata. – Ámen. – Ámen.”
Biztosíthatlak, hogy békére lelsz.
Rövid álom e földi szenvedés… – Örvendj, hisz Istened-Atyád nagyon szeret téged, és amennyiben nem gördítesz akadályt útjába, e rossz álom után boldog ébredéssel ajándékoz meg téged.
Nyugtalan vagy. – Bármi is történjék benned vagy a téged körülvevő világban, sose feledd, hogy az eseményeknek és az embereknek relatív a fontossága. – Nyugalom, hadd múljon az idő, hogy megenyhülve tekinthess vissza a történtekre: a távolból jobb lesz rálátásod, és minden eseményt és embert a maga helyén, a maga fontossága szerint tudsz majd értékelni.
Így igazságosabban ítélsz majd, és sok aggodalmat is megspórolhatsz magadnak.
Rossz éjszaka egy rossz szálláshelyen. – Jézusról nevezett Szent Teréz állítólag így jellemezte a földi életet. – Nem is választhatott volna találóbb hasonlatot, ugye?
Látogatás egy híres kolostorba. – Az egyik külföldi hölgy, látva a kolostor szegényes felszereltségét, sajnálkozva fordult az egyik szerzeteshez: „Nehéz életük lehet…” A szent férfi jókedvében csak annyit mondott: „Ezt akartad, barát, hát ezt is kaptad.”
Amit akkor örömmel hallgattam, most szomorúan adom neked tovább, hisz azt állítod, nem vagy boldog.
Sose nyugtalankodj. – Elveszíted a békéd.
Nehezedre esik? – Tudom. Mégis azt mondom, előre! Csak az részesül a jutalomban – méghozzá milyen jutalomban! –, aki bátran harcol.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/camino/84787/ (2025.12.14.)