Pontlista

A kísértés órájában gondolj az örök mennyei Szeretetre. Engedd, hogy növekedjen benned a remény. Ettől nem leszel kevésbé nagylelkű.

Igyuk ki utolsó cseppig a fájdalom kelyhét e szegény földi életben. – Mit nekünk tíz, húsz vagy akár ötven évnyi szenvedés, ha egyszer miénk lehet a menny örökre, örökre… örökre?

– Sőt, jobb, ha nem „propter retributionem” – a jutalom kedvéért – szenvedünk. Miért ne vállalnánk a fájdalmat, ha az engesztelés lelkületével megélt szenvedés tetszik az Úrnak, és egyesülve vele a Kereszten vigaszt jelenthetünk számára? Egyszóval miért ne vállalnánk a szenvedést Isten iránti Szeretetből?

Ha a Szeretet – az emberi szeretetet is beleértve – annyi vigaszt nyújt itt, vajon milyen lesz a Szeretet a mennyben?

Önzetlenül, tiszta szeretetből cselekedj, mintha se büntetés, se jutalom nem lenne. – Növekedjen szívedben a dicsőséges mennyei élet utáni vágy.

Hallottad már, ahogy a világi emberek azon siránkoznak, hogy „minden egyes nap közelebb visz a sírhoz”?

Én pedig azt mondom: örvendj, apostoli lélek, mert minden egyes múló nap közelebb visz téged az Élethez.

A „többiek” fennakadnak és ledöbbennek a halál tényén. – Mi a halálból – az Életből – lelkesedést és ösztönzést nyerünk.

A halál számukra a vég, számunkra azonban a kezdet.

Fel a fejjel. – Hát nem tudod, mit mondott Szent Pál a korintusi híveknek? „Mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint.”