Pontlista
Az alázatod által ásott mély verembe temesse bűnbánatod minden mulasztásodat, sértésedet, bűnödet. – A parasztember is így temeti el a fa tövébe a fa romlott gyümölcseit, száraz gallyait és lehullajtott leveleit. – Mindaz tehát, ami haszontalan, sőt ártalmas volt, a friss termésnek hasznára válik majd.
Tanulj meg az eséseidből új lendületet, a halálból új életet meríteni.
„Induimini Dominum Jesum Christum” – öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, mondta Szent Pál a rómaiaknak. – Te és én a bűnbánat szentségében öltjük magunkra Krisztust és az Ő érdemeit.
A Tabernákulumunkat valóban mindig Betániának nevezem… – Köss barátságot a Mester barátaival: Lázárral, Mártával, Máriával. – Utána már nem fogod kérdezni, miért hívom a Tabernákulumunkat Betániának.
Mekkora jóságról tanúskodik, hogy Krisztus az Ő Egyházára hagyta a Szentségeket! – Minden bajt orvosolnak.
– Becsüld meg mindet, és légy nagyon hálás az Úrnak és az Egyháznak!
Jézus alázata Betlehemben, Názáretben, a Kálvárián… – A Szentostyában mégis jobban megalázkodik, jobban megsemmisül, mint az istállóban, Názáretben vagy a Kereszten.
Mennyire kellene szeretnem a Szentmisét! (A „mi” Misénket, Jézus…)
Évek óta minden nap áldozok! – Más már rég szent lenne – mondtad –, én meg egyhelyben toporgok!
– Fiam – válaszoltam –, áldozz továbbra is minden nap, és gondolj arra, hol tartanál az eddigi áldozások nélkül!
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/camino/84928/ (2025.12.14.)