Pontlista

Igazad van. – Azt írod, hogy bár a hegycsúcsról több kilométeres körzetben messze ellátni, mégsem látszik egyetlen síkság sem, csak újabb és újabb hegyek. Még ha úgy is tűnik, hogy itt-ott megenyhül a táj, amint felszáll a köd, rögtön egy újabb hegylánc tárul az ember szeme elé.

Ilyen a természet. Apostoli munkádhoz is hasonlóan viszonyulj: át kell kelni e világ akadályain. Nincsenek kész ösvények… Hegyláncok közt haladva kell kitaposnotok az utat.

„Igazság szerint nem kell ahhoz hősnek lenni (sem különcnek, sem álszentnek) – mondtad nekem –, hogy az állhatatos lelkület megőrzése érdekében az ember elkerüljön bizonyos helyzeteket.” – És hozzátetted: „Mindaddig, míg az ön által adott normák szerint élek, nem foglalkozom környezetem ostoba cselvetéseivel, sőt, akkor aggódnék, ha pont e kicsinységek aggasztanának.” – Nagyszerű!

A csüggedés az állhatatosság ellensége. – Ha nem küzdesz ellene, pesszimistává, majd langyossá fogsz válni. – Légy optimista!

Képtelen vagy „felemelkedni”. – Érthető is azután az esés után…

Tarts ki, akkor sikerül majd „felemelkedned”. – Emlékezz, mit mond egy lelki szerző: szegény lelked olyan, mint a madár, melynek szárnyai még ragadnak a sártól.

Égi napsugárra és apró, kitartó erőfeszítésekre lesz szükséged, hogy a szárnyaidat összeragasztó sarat – rossz hajlamaidat, ábrándjaidat, csüggedésedet – lerázd magadról.

Akkor végre szabad leszel. – Ha kitartasz, „fel fogsz emelkedni”.