Pontlista

Ha egy félredobott, értéktelen fakeresztre lelsz, melyen nincs Megfeszített, ne feledd, hogy ez a Kereszt a te Kereszted: a mindennapi, rejtett, dicstelen, vígasz nélküli Kereszt… mely várja, hogy rákerüljön a hiányzó Megfeszített: légy te az a Megfeszített.

Mennyire megnemesítjük a fájdalmat, ha a lelki gazdálkodásban az őt megillető helyre (vezeklés) tesszük!

A Feszületed. – Keresztény vagy, ezért mindenhova magaddal kellene hordanod, ki kellene tenned munkahelyi asztalodra, meg kellene csókolnod lefekvéskor és mikor felébredsz. Csókold meg akkor is, amikor szegény tested lelked ellen lázad.

Szenvedsz… de nem akarsz panaszkodni, pedig a panasz gyarló testünk természetes reakciója. Nyugodtan panaszkodj, míg akaratod megegyezik – most és mindig – Isten akaratával.

Amikor emberi vigasz nélkül maradsz, egyedül érzed magad, mintha csak egy vékony kötélen függnél egy sötét szakadék fölött. – Mintha senki nem hallaná sírásodat, segélykiáltásaidat.

Megérdemled ezt az elhagyatottságot. – Légy alázatos, ne keresd se önmagadat, se saját kényelmedet: ne csak elviseld, hanem szeresd is a Keresztet, és az Úr meghallgatja majd imáidat. – Érzékeid akkor megnyugszanak. – Szíved begyógyul. – Békére lelsz.

A kicsiny lélek paradoxonjai. – Amikor Jézus világi sikerekkel ajándékoz meg, indulj meg az Ő jóságán és saját gyarlóságodon. Ha azonban olyan eseményeket küld, melyek a világ szemében szerencsétlenséget jelentenek, ujjongj, hisz Ő mindig azt adja, amire szükséged van. Ezek a Kereszt iránti szeretet legszebb órái.