Pontlista

Azt mondod, igen, akarod. – Jól van, de vajon annyira akarod, mint fösvény az aranyat, mint anya a gyermeke javát, mint nagyravágyó a dicsőséget vagy szegény kéjenc a gyönyört?

– Nem? – Akkor nem is akarod.

Mennyit hajszolják az emberek földi céljaikat! A dicsőség ábrándja, a gazdagodás reménye, érzéki vágyuk hajtja őket. – Férfiak és nők, gazdagok és szegények, idősek, középkorúak, fiatalok, sőt a gyermekek is mind egyformák.

– Akkor lesz igazán élő és tevékeny a hitünk, ha te és én megtanulunk hasonló buzgalommal küzdeni lelkünk ügyéért is: akkor apostoli vállalkozásainkban nem ismerünk majd akadályt.

Bármennyire is válogatott és ízletes az étel, ha a disznó gyomrába kerül (bocsánat, de így hívják), legjobb esetben is csak sertéshússá válik.

Legyünk angyalok, hogy megnemesítsük a befogadott eszméket. – Vagy ha nem, legalább legyünk emberek: váljon étkünk nemes és szép izomzattá, vagy akár erős aggyá… mely megérti és imádja Istent.

De… semmiképp se legyünk állatok, mint oly sokan!

Kicsapongás. – Mindegy is neked, milyen tócsával oltod érzékszerveid és képességeid szomját. – Következésképp bizonytalan léptekkel, megosztott figyelemmel, szendergő akarattal, éber érzékiséggel jársz-kelsz.

– Ha keresztény életet akarsz élni, tartsd magad egy szigorú tervhez. Tetteid csak így nyerhetnek értelmet.