Pontlista

Barátunk így fejezte be imádságát: „Szeretem Istenem Akaratát; ezért teljesen rá hagyatkozom, legyen Ő, aki hordoz engem, ahogyan és ahová akar”.

Ne kívánj semmit a magad számára, se jót, se rosszat: csak azt kívánd magadnak, amit Isten akar.

Bármi legyen is az, mivel az Ő kezéből jön, az Isten kezéből, akármilyen rossznak tűnjék is az emberek szemében, neked, Isten segítségével, jónak, nagyon jónak fog látszani! És mind nagyobb meggyőződéssel fogod mondani: „Et in tribulatione mea dilatasti me… et calix tuus inebrians quam praeclarus est!” – örömem telt a szorongattatásban… mily csodálatos kehely a tiéd…, mely megrészegíti egész lényemet!

Ma először, az az érzésed volt, hogy minden egyszerűbbé válik, hogy minden kibogozódik: úgy látod, hogy végre elhárultak azok a problémák, amik aggasztottak téged. És megérted, hogy annál inkább és annál jobban fognak megindulni, minél jobban ráhagyatkozol, minél inkább átadod magad Atyádnak, Istenednek karjába.

Mire vársz, hogy mindig úgy viselkedj – ennek kellene lennie az életed értelmének! – mint Isten fia?

Szilárd elhatározás: ráhagyatkozni Krisztusra, minden nyomorúságommal. És amit Ő akar: „Fiat!” legyen meg, minden pillanatban!

Bukkanj fel gyakran a kápolnában, hogy azt mondd Jézusnak:… Elpihenek karodban.

– Hagyd lábai előtt, amid van: nyomorúságaidat!

– Így, jól lehet viharos dolgokat hordozol magaddal, nem fogod soha elveszíteni a békességet.

Istenem, milyen könnyű kitartani tudva azt, hogy Te vagy a Jó Pásztor, mi pedig – te meg én… – nyájad juhai!

– Mert jól tudjuk, hogy a Jó Pásztor egész életét odaadja minden egyes bárányáért.

Nem kell kérnem semmit Jézustól: megelégszem azzal, hogy tetsszem Neki mindenben, és elmeséljem Neki a dolgokat, mintha nem tudna róluk, ahogyan egy kicsiny gyermek teszi az édesapjával.

Egy apostoli lélek azt mondta Neki: Jézusom, Te látod, mit teszel…, én nem magamért dolgozom…

Így végezd imádságodat: ha valami hasznosat kell tennem, Jézusom, Te tedd helyettem. Legyen meg a Te Akaratod: szeretem azt akkor is, ha Akaratod megengedi, hogy mindig úgy legyen, mint most: én fájdalmas elesésben, Te pedig, amint felemelsz!

Tégy engem szentté, Istenem, még ha botütésekkel is. Nem akarok fékje lenni a Te Akaratodnak. Meg akarok felelni neki, nagylelkű akarok lenni… De milyen akarat az enyém?

Ha újra ráhagyatkozol Isten kezére, a Szentlélektől értelmed fényeket, akaratod erőt kap.

Ma újra bizalommal telve imádkoztam; ezt kértem: Uram, ne nyugtalanítsanak bennünket már megbocsátott, elmúlt nyomorúságaink, sem az eljövendő nyomorúságok lehetősége; irgalmas kezedre akarunk hagyatkozni; Eléd akarjuk tárni vágyunkat az életszentségre és az apostolságra, mely a látszólagos hidegség hamva alatt parázsként izzik…

– Uram, tudom, hogy meghallgatsz minket. Mondd Neki te is.