Pontlista

Nem hiányzik nekem az igazi öröm, sőt… és mégis a saját alantasságom ismeretében logikus, hogy Szent Pállal így kiáltsak: „Én szerencsétlen ember!”

– Így növekszik bennem a vágy, hogy gyökerestől kitépjem azt az akadályt, amit a saját énem támaszt.

Élj elégedetten, nagyon boldogan, akkor is, ha néha meglegyint a szomorúság, akkor is, ha szinte állandóan a kezeddel érinted az undorító hulladékot.

– Ez a vidámság és ez a szorongás egyszerre meglehet benned, mindegyik a maga „emberében”: az első az új emberben, a másik a régi emberben.

Az első lépés arra, hogy másokat közelebb vigyünk Krisztus útjához, az, hogy megelégedettnek, boldognak, Isten felé haladásodban biztosnak lássanak téged.

Ha nem teszel tanúságot – imádságoddal, áldozatoddal, tevékenységeddel – állandó apostoli igyekezetről, ez nyilvánvaló jele annak, hogy nem vagy boldog, és hogy fokoznod kell hűségedet.

– Aki birtokolja a boldogságot, a jót, az törekszik átadni azt másoknak.

Egyre jobban meg vagyok győződve róla: a mennyei boldogság azokra vár, akik tudnak boldogok lenni a földön.

Napnál világosabban látom a földi és örök boldogság formuláját, titkát: nem csupán alkalmazkodni az Isten Akaratához, hanem ragaszkodni hozzá, azonosulni vele, egyszóval: akaratunk pozitív cselekedetével akarni az Isten Akaratát.

– Ismétlem, ez az öröm és a béke csalhatatlan titka.

Micsoda örömet szerzett nekem a mai Szentlecke! A Szentlélek Szent Pál ajkán keresztül a halhatatlanság és a Dicsőség titkát tanítja nekünk. Mi emberek, mindnyájan a megmaradásra vágyunk.

Örökkévalóvá szeretnénk tenni az életnek azokat a pillanatait, melyeket boldognak tartunk. Dicsőséges emléket szeretnénk hagyni magunk után… Azt szeretnénk, ha eszményeink halhatatlanok lennének. Ezért, a látszólagos boldogság pillanataiban, mikor van valami, ami fájdalmunkat vigasztalja, természetesen mindnyájan azt mondjuk és azt kívánjuk: örökre, örökre…

Mennyit tud erről a gonosz szellem! Milyen jól ismerte az emberi szívet! Olyanná váltok, mint az Isten – mondta ősszüleinknek. Kegyetlen csalás volt. Szent Pál a Filippieknek írt levélben, melyet most olvastunk, megtanítja a halhatatlanság és a Dicsőség elnyerésének isteni titkát: Jézus kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött… Megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta és olyan nevet adott neki, mely fölötte áll minden más névnek: hogy Jézus nevében hajoljon meg minden térd, a Mennyben, a földön és az alvilágban…

Segíts, hogy újra meg újra fülébe kiáltsuk mindenkinek külön-külön és együttvéve: a bűnös, akinek hite van, még ha a föld minden gazdagságát elnyeri is, szükségképpen boldogtalan és szerencsétlen.

Igaz, hogy természetfeletti az az ok, melynek arra kell vezetnie bennünket és mindenkit, hogy gyűlöljük még a bocsánatos bűnt is: Isten borzad a bűntől a maga egész végtelenségével, a legnagyobb, örök, és szükségszerű gyűlölettel, mivel a rossz ellenkezik a végtelen jóval…; ám, az első megfontolás is, melyet ajánlottam neked, erre az utóbbira vezethet.