Pontlista

Gyermekem, szegény kis szamaram: ha az Úr Szeretettel megtisztította a te ganajhoz szokott, fekete farodat, és szatén szerszámot ad rád, s arra ragyogó ékszereket tesz, szegény kis szamár, ne feledd, hogy „képes vagy”, a saját hibádból, földre vetni a szép szerszámot…, de egyedül „nem vagy képes” újból magadra venni.

Bárcsak elérnéd – el akarod érni – a szamár erényeit! Alázatos, kemény a munkában és kitartó, csökönyös!, hűséges, igen biztos léptű, erős és – ha jó gazdája van – hálás és engedelmes.

Szemléld tovább a szamár tulajdonságait, s figyeld meg, hogy a szamárnak, hogy valami hasznosat tegyen, hagynia kell irányítani magát annak akaratától, aki vezeti…: egyedül nem tenne mást, mint szamárságokat. Biztosan nem fordul meg a fejében semmi jobb, mint henteregni a földön, a jászolhoz futni… és ordítani.

Ó, Jézusom – mondd Neki te is – „Ut iumentum factus sum apud te!” – szamaraddá tettél; ne hagyj el, „et ego semper tecum!” – és mindig Veled leszek. Vezess engem erősen megkötve kegyelmeddel: „Tenuisti manum dexteram meam…” – kötőfékemnél megragadtál; „et in voluntate tua deduxisti me…” – és tedd, hogy teljesítsem Akaratodat. És így szeretni foglak végtelen századokon át! – „et cum gloria suscepisti me!”