Pontlista

Szeress, és keresd annak segítségét, aki lelkedet vezeti. A lelkivezetésben csupaszítsd le szívedet teljesen – a maga gennyességében, ha egyszer olyan! –, őszintén, a gyógyulás vágyával; ha nem teszed meg, ez a romlottság soha el nem tűnik.

Ha olyan személyhez fordulsz, aki a sebet csak a felszínen tudja tisztítani…, gyáva vagy, mert alapjában véve a saját károdra, elrejted az igazságot.

Sose félj megmondani az igazságot, de ne feledkezz meg arról, hogy néha jobb hallgatni a felebarátod iránti szeretetből. De sohase hallgass hanyagságból, kényelemszeretetből vagy gyávaságból.

Csak egyetlen halálos betegség van, csak egyetlen végzetes tévedés: megadni magunkat a kudarcnak, nem tudni küzdeni Isten fiainak lelkületével. Ha ez a személyes erőfeszítés hiányzik, a lélek megbénul, és elhagyatottan fekszik, képtelen arra, hogy gyümölcsöt hozzon…

– Ezzel a gyávasággal a teremtmény kényszeríti az Urat, hogy kimondja azokat a szavakat, melyeket Ő hallott a bénától az áldozatok mosására való fürdőben: „Hominem non habeo!” – nincs emberem!

– Mekkora szégyen, ha Jézus nem találja meg benned azt a férfit vagy nőt, akit vár!

Vesd el magadtól ezt az emberi okosságot, mely annyira óvatossá – bocsáss meg! –, annyira gyávává tesz.

– Nem lehetünk szánalmas emberek, kiskorú férfiak vagy nők, rövidlátók, természetfeletti horizont nélküliek…! Talán saját magunkért dolgozunk? Nem!

Akkor hát mondjuk ki félelem nélkül: Jézusom, Érted dolgozunk, és… megtagadnád tőlünk az anyagi eszközöket? Jól tudod, hogy kevesek vagyunk; mégis, én sem viselkednék így egy cseléddel, aki a szolgálatomra lenne…

Ezért reméljük, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy megadod nekünk azt, ami szükséges, hogy szolgáljunk neked.

Meghalni jó dolog. Lehetséges, hogy valakinek hite legyen, és ugyanakkor féljen a haláltól?… Ám amíg az Úr a földön akar hagyni téged, gyávaság lenne meghalnod. Élni, élni, szenvedni és dolgozni Szeretetből: ez a te feladatod.