Pontlista

Aki fölhagy a küzdelemmel, kárt okoz az Egyháznak. A saját természetfölötti vállalkozásának, a saját testvéreinek, az összes lelkeknek.

– Vizsgáld meg magad: nem tudnád alkalmazni az Isten szeretet nagyobb lendületét a lelki-harcodban – imádkozom érted… és mindenkiért. Te is tégy így.

Azt mondtad nekem: „Nemcsak képtelennek látom magam arra, hogy előrehaladjak az úton, hanem képtelennek látom magam arra is, hogy megszabaduljak – szegény lelkem! – a kegyelem csodája nélkül. Hideg vagyok és – ami még rosszabb – mintegy közömbös: mintha szemlélője volnék „a saját esetemnek”, akinek nem számít semmi abból, amit lát. Terméketlenek lesznek ezek a napok?

És mégis az Édesanyám az én Anyám, és Jézus – merhetem mondani? – az én Jézusom! És vannak szent lelkek most is, akik imádkoznak értem”.

– Haladj tovább Édesanyád kezét fogva – válaszoltam neked –, és „merd” mondani Jézusnak, hogy a tiéd. Ő jósága folytán világosságot fog adni a lelkedbe.

Milyen szép az az imádság, amelyet gyakran kellene ismételned, azé a barátunké, aki a vallás elleni gyűlöletből bebörtönzött egyik papért imádkozott: „Istenem, vigasztald meg őt, mert üldözést szenved Érted. Mennyien szenvednek azért, mert Neked szolgálnak!”

– Micsoda örömet ad a Szentek Egyessége!

Személyes megszentelődésünk munkájának sok más lélek és Isten Egyháza megszentelődésére hatása van.

Rád hárul – szenvedélyeid ellenére – a mások életszentségének, keresztény életének, hatékonyságának felelőssége.

Nem vagy izolált hajtómű. Ha megállsz, mennyi mást fékezhetsz vagy károsíthatsz!

Emlékezz rá állandóan, hogy részt veszel azok emberi és lelki képzésében, akik környezetedben vannak, és minden lélekében – ekkora hatása van a Szentek áldott Egyességének –, minden pillanatban: mikor dolgozol, és mikor pihensz; mikor vidámnak és mikor gondterheltnek látszol, mikor munkád folyamán vagy az utcán végzed istengyermeki imádságodat, és lelked békéje külsődön is meglátszik; mikor látják, hogy szenvedtél – sírtál –, és mosolyogsz.