Pontlista

Nem hiányzik nekem az igazi öröm, sőt… és mégis a saját alantasságom ismeretében logikus, hogy Szent Pállal így kiáltsak: „Én szerencsétlen ember!”

– Így növekszik bennem a vágy, hogy gyökerestől kitépjem azt az akadályt, amit a saját énem támaszt.

Ne rémülj meg, ne bátortalanodj el, ha fölfedezed, hogy hibáid vannak… és micsoda hibáid!

– Küzdj, hogy kiirtsd őket. És amíg küzdesz, légy meggyőződve, hogy jó kiállni mindezeknek a gyöngeségeknek a próbáját, mert másként gőgös lennél: és a gőg eltávolít Istentől.

Uram, egy ajándékot kérek Tőled: Szerelmet… egy olyan Szerelmet, amely tisztán őriz meg engem. – És még egy másik ajándékot: az önismeretet, hogy elteljek alázattal.

Az állapotod nem rosszabb. – A helyzet az, hogy most több benned a világosság, hogy megismerd magad: kerüld el a csüggedés legkisebb tünetét is!

Ne hagyj el, Uram: Nem látod, milyen feneketlen mélységben végezné ez a Te szegény gyermeked?

– Édesanyám: Neked is fiad vagyok.

Hívd segítségül a Szentlelket a lelkiismeret-vizsgálatban, hogy jobban megismerd Istent, és megismerd önmagadat, s így minden nap megtérhess.

Homlokoddal a földre borulva, Isten jelenlétében gondold meg (mert így van), hogy te vagy a legpiszkosabb és a leghitványabb az összesöpört szemétből.

– És, mindennek ellenére, az Úr kiválasztott téged.

Urunk, Istenünk azt akarja, hogy szent légy, hogy így megszentelj másokat. – Ezért szükséges, hogy – bátran és őszintén – nézd önmagad, nézd Urunkat Istenünket…, és azután, csak azután, nézd a világot.

Nagyon megbántott téged a gúnyolódás… – Ez azt jelenti, hogy túl hamar elfelejted, ki vagy.