Pontlista

Ha jó fia vagy Istennek, akkor ahogyan a kisgyermeknek szüksége van a szülei jelenlétére amikor fölkel, vagy amikor lefekszik, úgy a te első és utolsó gondolatod is mindennap az Övé lesz.

Lelkiéletedben megtanulod azokat az erényeket gyakorolni, amelyek keresztényi, istenfiúi állapotodat jellemzik.

– És ezekkel az erényekkel együtt elnyered mindazt a lelki értéket, amely kicsinek látszik, de igen nagy; drágakövek azok, amelyek ragyognak. Össze kell gyűjteni őket az út mentén, és elvinni Isten trónusának zsámolyához az emberek szolgálatára: az egyszerűséget, a vidámságot, a hitet, a békét, a kis lemondásokat, azokat a szolgálatokat, melyek észrevétlenek maradnak, a kötelesség hűséges teljesítését, a kedvességet…

Mindent elmondok Neked, Istenem. Nélküled – aki Atyám vagy – mi lenne belőlem?

A szisztéma, a módszer, az eljárás, az egyetlen mód arra, hogy életünk legyen – mégpedig bőséges és természetfeletti gyümölcsöket termő –, az, hogy követjük a Szentlélek tanácsát, mely az Apostolok Cselekedeteiből szól hozzánk: „Omnes erant perseverantes unanimiter in oratione” – Mindnyájan egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádságban.

– Imádság nélkül semmit!

Az imádság a keresztény ember leghatalmasabb fegyvere. Az imádság hatékonnyá tesz bennünket. Az imádság boldoggá tesz bennünket. Az imádság megadja nekünk a szükséges erőt Isten parancsainak teljesítéséhez.

– Igen! Az egész életednek imádsággá lehet és kell válnia.

Az imádság lelkülete, mely átjárja Jézus Krisztusnak az emberek közötti egész életét, arra tanít minket, hogy minden cselekedetet – nagyot és kicsit egyaránt – az imádságnak kell megelőznie, kísérnie és követnie.

Mindennap tégy meg minden lehetőt, hogy megismerd Istent, hogy „látogasd Őt”, hogy minden pillanatban szerelmesebb légy, és ne gondolj másra, mint az Ő Szerelmére és dicsőségére.

Meg fogod valósítani, fiam, ezt a programot, ha semmi áron nem hagyod el imádságaid idejét, Istennel való együttlétedet (fohászokkal és lelki áldozásokkal, hogy lángra gyúlj), nyugodtan átélt Szentmisédet, Érte jól végzett munkádat.

Nem fogom soha osztani – ha tiszteletben tartom is – azok véleményét, akik elválasztják az imádságot a tevékeny élettől, mintha összeférhetetlenek volnának.

Nekünk, Isten fiainak, szemlélődőknek kell lennünk: olyan embereknek, akik a tömeg lármája közepette meg tudják találni a lélek csöndjét, állandó párbeszédben az Úrral; s tudnak úgy tekinteni Rá, ahogyan az ember Apjára, a Barátjára néz, akit bolondul szeret.

A vallásos ember, aki nem bigottan jámbor, hivatásbeli kötelességét teljesíti, mert tudja, hogy ez a munka Istenhez szálló imádság.

Istengyermeki állapotunk – ismétlem – elvezet minket arra, hogy szemlélődő lelkületünk legyen minden emberi tevékenység közepette – fényünk, sónk, kovászunk, az imádság, az önmegtagadás, a vallási és hivatásbeli kultúra révén –, s így megvalósítsuk ezt a programot: minél inkább belemerülünk a világba, annál inkább Istenéi kell, hogy legyünk.

A tiszta arany és a gyémántok a föld méhében találhatók, nem kéznyújtásnyira.

Életszentséged műve, a magad és a mások számára, ennek a szürke, mindennapi, normális és rendes munkádnak a serénységétől és vidámságától függ.

Mindennapi tevékenységünkben sokkal nagyobb hatalomra van szükségünk, mint a legendás Mídás királyé volt: ő arannyá alakította át, amihez csak hozzáért.

– Nekünk megszokott mindennapunk emberi munkáját kell – szeretettel – Isten örök jelentőségű művévé alakítanunk.