Pontlista

Krisztus, aki kitárt karral emelkedett fel a Keresztre, az Örök Pap mozdulatával, számítani akar ránk. Miránk – akik semmik vagyunk –, hogy „minden” embernek elvigye Megváltása gyümölcseit.

Szívesen vagyunk, Uram, a Te tenyeredben. Szoríts minket erősen! Facsarj ki minket! Add, hogy elveszítsük az egész földi nyomorúságot, hogy megtisztuljunk, hogy lángra lobbanjunk, hogy átitatva érezzük magunkat a Te Véreddel!

– Aztán dobj el minket messzire, messzire az aratás éhségében, hogy az Irántad való Szeretettől napról napra termékenyebb vetés lehessünk.

Öngyilkos és rothadó hullám – vörös és zöldes – próbálja most elnyelni a földet. Ez köpi tisztátalan nyálát a Megváltó Keresztjére.

De Ő azt akarja, hogy a mi lelkünkből egy másik hullám induljon el – fehér és erős, mint az Úr jobbkeze –, mely tisztaságával elborítja minden materializmus szennyét és semlegesíti azt a romlást, mely elárasztotta a világot: ez – és még mennyi más – Isten fiainak feladata.

Fáj látni, hogy kétezer év után olyan kevesen vannak a világon, akiket kereszténynek lehet mondani. És hogy akik kereszténynek nevezik magukat, olyan kevesen élnek Krisztus valódi tanítása szerint.

Megéri föltenni a játszmára az egész életet! Dolgozni és szenvedni Szeretetből, hogy előre vigyük Isten terveit, hogy csatlakozzunk hozzá a Megváltás művében.

Azt írtad: „Hallom, amint kiáltasz, ó Királyom, élő szóval, amely még ma is vibrál: Ignem veni mittere in terram, et quid volo nisi ut accendatur? – tüzet jöttem hozni a földre, és mi mást akarok, mint, hogy égjen?”

Azután hozzátetted: „Uram, válaszolok neked – egész énemmel – érzékeimmel és képességeimmel: Ecce ego, quia vocasti me! – íme itt vagyok, mert hívtál!”

– Ez a te válaszod legyen mindennapi valósággá.

Lehetséges az, hogy annyi év óta – húsz évszázada – Krisztus itt működjön a földön, és a világ ilyen állapotban legyen? – Ezt kérdezted tőlem. Lehetséges az, hogy legyenek emberek, akik még nem ismerik az Urat – kérdezted tovább.

– És én biztonsággal válaszoltam neked: mi vagyunk a hibásak, akik meghívást kaptunk, hogy társak legyünk a megváltásban, és nem egyszer – talán sokszor – nem felelünk meg az Isten Akaratának.

Fiam, csak a magad erejéből nem tudsz elérni semmit a természetfeletti síkon; de ha Isten eszközévé teszed magad, mindenre képes leszel! „Omnia possum in eo qui me confortat!” – Mindenre képes vagyok Abban, Aki erőt ad nekem, mert Ő jóságában, olyan alkalmatlan eszközöket akar használni, mint te meg én.

A Megváltás beteljesülőben van ebben a pillanatban is…, és te társmegváltó vagy, – annak kell lenned!

Kövesd Szent Pál tanácsát: „Hora est iam nos de somno surgere!” – Itt az ideje dolgozni! – Dolgozni belülről, lelked építésén; és kívül, a magad helyéről Isten Országának az építésén.

Életünknek a megváltásba társuló, örök hatékonysága csak alázatosságban valósulhat meg, eltűrve, hogy mások felfedezzék az Urat.

Az Úr társaivá akart tenni minket a megváltásban.

Ezért, hogy segítsen megértenünk ezt a csodálatos dolgot, arra indítja az evangélistákat, hogy annyi nagy csodát beszéljenek el. Onnan vehetett kenyeret, ahonnan akart…, de nem tette! Emberi együttműködést keres: szüksége van egy gyerekre, egy fiúra, néhány darab kenyérre és néhány halra.

– Szüksége van rád és rám, és Isten! – Ennek arra kell indítani minket, hogy nagylelkűen feleljünk meg kegyelmeinek.

A magvető kiment vetni, szórni a magot a föld minden útkereszteződésében… – Áldott munka a miénk: azon lenni, hogy az Isten szava mindig és mindenütt, bármilyenek a körülmények, gyökeret verjen, kihajtson és gyümölcsöt hozzon.