Pontlista

Az életszentség a küzdésben áll, abban, hogy tudjuk, vannak hibáink, és hősiesen igyekszünk elkerülni őket.

Az életszentség – ismétlem – ezeknek a hibáknak a meghaladásában áll…, de halálunkig lesznek hibáink: különben, mondtam már neked, kevélyek lennénk.

Mindennap egy kicsit jobban – mint mikor valaki követ vagy egy darab fát farag – le kell csiszolni a durvaságokat, el kell távolítani személyes életünk hiányosságait, bűnbánó lelkülettel, kis önmegtagadásokkal, melyeknek két fajtája van: a cselekvő – melyeket mi keresünk, mint kis virágokat, amit a nap folyamán összegyűjtünk –, és a szenvedő, melyek kívülről jönnek, és amelyeket nehézség árán fogadunk el. Azután Jézus gondoskodik arról, ami hiányzik.

– Milyen csodálatos Feszületté fogsz válni, ha nagylelkűen, örömmel, teljesen megfelelsz Neki!

A mi életünk – keresztényeké – nagyon szokásszerű kell, hogy legyen: igyekezni jót tenni mindennap, ugyanazokat a dolgokat kell megélnünk; megvalósítani a világban isteni küldetésünket, teljesítve minden pillanatban apró kötelességünket.

– Vagy még inkább: igyekezni teljesíteni azt, mert néha nem fog sikerülni, és este, lelkiismeret-vizsgálatunkban azt kell majd mondanunk az Úrnak: nem ajánlok fel Neked erényeket, ma csak hibákat tudok felajánlani Neked, de – kegyelmeddel – el fogok jutni oda, hogy győztesnek mondhassam magam.