Pontlista

Rendben van, rosszat cselekedtél gyengeségből. – De nem értem, hogy miért nem reagálsz erre világos lelkiismerettel: nem tehetsz rosszat úgy, hogy közben azt mondod – vagy gondolod –, hogy szent, vagy hogy jelentéktelen dolog az.

Ha leprás volnék, az édesanyám akkor is megölelne. Félelem nélkül és minden habozás nélkül megcsókolná a sebeimet.

– Hát akkor a Szent Szűz? Mikor úgy érezzük, hogy leprásak vagyunk, hogy sebek borítanak, azt kell kiáltanunk: Édesanyánk! És Anyánk pártfogása olyan, mint egy csók a sebre, amely eléri számunkra a gyógyulást.

Ha elbuktál, ha úgy érzed, nyomorúságod súlya lenyom, ismételd biztos reménységgel: Uram, nézd milyen beteg vagyok; Uram, Te, aki szeretetből meghaltál a Kereszten értem, jöjj és gyógyíts meg.

Bízzál, ismétlem: kopogj tovább az Ő szerető Szívén. Megadja neked az egészséget, mint az Evangélium leprásainak.

Az imádságban így érveltél: „Nyomorúságaim súlyként nehezednek rám, de nem roskadok össze alattuk, mert Isten fia vagyok. Engesztelni. Szeretni… És – folytattad – élni akarok gyengeségemmel, mint Szent Pál, mert meg vagyok győződve, hogy az Úr nem hagyja el azt, aki Benne bízik.”

– Folytasd így – erősítettelek meg –, mert, Isten kegyelmével, sikerülni fog, és le fogod győzni nyomorúságaidat és ínségedet.

Azt mondod nekem, töredelmes lélekkel: „Annyi nyomorúságot látok magamban! Úgy érzem, olyan korlátolt vagyok, és akkora rendetlen vágyaim terhe, mintha sohasem tettem volna semmit, hogy közeledjem Istenhez. Kezdeni, kezdeni: ó, Uram, mindig elölről! Mégis igyekezni próbálok egész lélekkel, mindennap.”

– Áldja meg ezeket a vágyaidat!